HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia

Ezért jó, ha a gyerek állatot kapott karácsonyra: speciális érzelmi kötelék fűz hozzájuk, melyért hosszú és rövid távon is megéri a velük való bajlódás, főleg, ha gyermekeink fejlődése és érzelmi biztonsága a tét. Panyi Anna pszichológus írása.

Előbb vagy utóbb majdnem minden gyerek előhozakodik dédelgetett álmával a szüleinek: szeretne egy kiskutyát. Vagy kiscicát, kis gyíkot, kismadarat, esetleg egy nagy lovat. És hiába az idei A kis kedvencek titkos élete című film sikere, a szülők arcán rendszerint megfeszül minden izomszál a hír hallatán. Lelki szemeik előtt megjelennek a hajnali kutyasétáltatások, az akváriumpucolás, a foltos kanapék, az állateledelboltban otthagyott tetemes összegek. És mondanak egy hangos nemet a kérésre. Pedig, ha tudnák, mennyi haszna van egy állatnak a háznál – őrző-védő funkcióján túl –, pusztán pszichológiai szempontból, nem hezitálnának rábólintani a dologra.

1. Érzelmi bázis

Az egyik, ha nem a legfontosabb hozadéka a gyermekkori állattartásnak az érzelmi stabilitáshoz kötődik. Az állat a gyermek számára társsá, családtaggá válik, akinek beszélhet a problémáiról, elmesélheti, mi történt vele aznap, mik a félelmei, vagy éppen milyen örömök érték. Különösen sokat jelenthet az állat olyan gyermek számára, akinek nincs testvére, vagy aki az átlagnál zárkózottabb. Egy kutya vagy teknősbéka tökéletes hallgatóság, bármilyen témáról legyen szó: nem szól vissza, nem türelmetlenkedik, nem helyteleníti az elhangzottakat.

Nem szól vissza, nem türelmetlenkedik
©

A gyermek szellemi és érzelmi fejlődését pedig jól szolgálják ezek az önmonológok, hiszen általuk gyakorolja az önmagáról gondolkodást, megtanulja felismerni és elemezni érzelmeit (mit érzek, és mi váltotta ki belőlem?), gyakorolja az érzelmek szavakba öntését, és nem utolsó sorban epizodikus emlékezete is fejlődik a történések felidézésével. Kevés ember tud olyan empátiával, elfogadással, türelemmel fordulni egy gyerek felé, mint szeretett kisállata. Ebben a biztonságos, elfogadó légkörben könnyebb átvészelni még a lelkileg megterhelő eseményeket is kicsinek és nagynak egyaránt. Az állat közelsége nyugtatóan hat ránk: feszültségünk csökken, és javul a kedvünk. Nem véletlen, hogy a zárkózott, nehezen kommunikáló gyermekek lényegesen könnyebben nyitnak állatok irányába, s e teremtményeken keresztül könnyebbé válik a kapcsolatteremtés az emberekkel is.

2. Önbizalomkoktél

A kisgyerek számára hatalmas megtiszteltetés, hogy nála akár testileg nagyobb állata odafigyel a szavára, a gazdájának tekinti. Ha elmegy, hiányolja és várja vissza. Ha megsimogatja vagy játszik vele, kis kedvence az öröm jeleit mutatja. Nagyot lendít az önbizalmán mindez, hiszen ő ezáltal „valakivé” válik. Például a kortársaival szemben visszahúzódó kisfiú egyik pillanatról a másikra új szerepben találhatja magát kutyája révén: az állat iránta mutatott tisztelete könnyen átragad a többi gyerekre is. Innentől kezdve már ő is érdekessé válik társai számára, elfogadóbbá válnak vele, bátorítják a közösségbe való beilleszkedésre, egyúttal kitűnő beszédtémát is szolgáltat számukra a négylábú.

3. Kommunikációs tréning

Mivel az állatok a szavakból kevésbé, míg a mögöttes tartalomból annál inkább értenek, a nyelv használata a velük való kapcsolatteremtés során másodrendűvé válik. A kézmozdulatok, a hanglejtés, a testtartás viszont annál nagyobb jelentőséghez jut. Megtanulja a gyerek, hogy beszédhibája a kutyát cseppet sem izgatja, ám nem mindegy, hogyan viselkedik vele: milyen hangosan beszél vagy mennyire megy közel hozzá, rákoppint-e az orrára vagy finoman simogatja a bundáját, mert erre más-más reakciót fog kapni az állattól.

Megtanul olvasni a jelekből
©

Türelemmel kell fordulnia felé, és figyelemmel kell lennie arra, hogy az állat éppen mire vágyik: egyedüllétre, társaságra, simogatásra, játékra, esetleg vacsorára? Megtanul olvasni a jelekből és hallgatni az intuíciójára, ezáltal árnyaltabb lesz a nemverbális kommunikációja, fejlődik érzelmi intelligenciája, ami sok szempontból hozza majd versenyelőnybe a felnőtt életben. Hiszen később hasonló érzékenységgel kell ráéreznie emberi kapcsolatainkban a másik szükségleteire, vágyaira ahhoz, hogy megfelelően tudjon reagálni rájuk.

4. Fejlődési övezet

Háziállatunk feltétel nélkül szeret minket. Nem tudunk olyat tenni egy kutyával, hogy elmúljon ragaszkodása gazdájához. Az effajta kötődés megtapasztalása érzelmileg érettebbé teszi a gyermeket, hiszen a szeretetkapcsolat felelősségre is tanít. A közös szórakozáson és örömön túl az állattal szemben kötelezettségei is vannak, nem léphet ki csak úgy a kapcsolatból. A felelőssége kiterjed az állat gondozására, szükség esetén ápolására, napi szükségleteinek kielégítésére. Időt és figyelmet kell szentelnie rá, olykor többet, mint amihez éppen kedve lenne. Ez komoly feladat (és egyben megtiszteltetés is), ami olyan képességeket igényel, melyek életkoránál fogva esetleg teljesen új kihívások elé állítják az újdonsült gazdát (például rendszerezés, tervezés, felelősségvállalás, gondoskodás).

Kötelezettségei is vannak
©

A háziállattartás éppen ezért megszemélyesítheti a legközelebbi fejlődési zónát a gyermek számára, mely Lev Szemjonovics Vigotszkij, orosz származású pszichológus nyomán a gyermek aktuális és potenciálisan elérhető fejlődési szintje közötti övezetre utal. Ebben a tartományban a gyerek képes meghaladni aktuális fejlettségi szintjét, és kezdetben a szülők segítségével, majd egyedül is képes lesz felelős gazdiként helyt állni kis kedvence életében. A szülők feladata belőni ezt a „legközelebbi” fejlődési szintet, és elvárásaikat a gyerek érettségi szintjéhez igazítani, majd fokozatosan egyre nagyobb felelősségi köröket átengedni neki.

5. Ismerkedés a múlandósággal

A háziállatok sajnálatos szokása, hogy idejekorán itt hagynak minket, s utánuk fájdalom és hiányérzet marad. Embert próbáló élmény kis kedvencünk elvesztése nekünk, felnőtteknek is, éppen ezért óvni szeretnénk gyermekeinket ettől az érzéstől. Pedig az élet természetes velejárója a születés és az elmúlás, a befogadás és az elengedés. Nem tudjuk megóvni őt ennek az általános természeti elvnek a megtapasztalásától egész életében. Azonban gondoskodhatunk a veszteségélménnyel való találkozás fokozatosságáról és védő környezetet nyújthatunk neki az érzelmeivel való megbirkózáshoz, a múlandóság elfogadásához.

Befogadás és elengedés
©

A kisállat elvesztésének feldolgozását a szülők érzelmi háttérbázisként tudják végigkísérni, segítve a gyermeket abban, hogy megtalálja saját válaszait a benne felmerülő kérdésekre és érzelmekre. Így később már kevésbé fog védtelenül állni élete nagyobb fordulópontjainál, lesznek mintái, amelyekhez visszanyúlhat a veszteségek feldolgozásakor.

Gyermekeink számára házi kedvenceik stabil érzelmi bázist jelentenek, és több fronton késztetik őket fejlődésre. A fokozatosság elvét azonban ne veszítsük szem elől, s gyermekeinkkel szemben támasztott elvárásainkat mindig igazítsuk életkorukhoz. Az állattartás örömei és kötelezettségei közötti egyensúlyt a felelősségi körök jól keretezett, fokozatos átadásával biztosítsuk számukra – ha nem most karácsonykor, akár egy későbbi alkalommal.

Panyi Anna pszichológus írásához hasonló cikkeket a HVG Extra Pszichológia legfrissebb számában olvashat, mely a testvérekkel foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, ajándékba elküldjük a Tesztkönyv – 64 önismereti teszt című könyvet. Aktuális lapszámunkat meg is rendelheti. Ha érdeklik a pszichológiai témák, lájkolja a HVG Extra Pszichológia Facebook-oldalát!