Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#40)
Akik a magyarság török, iráni, mezopotámiai eredetének bizonyítását remélték térségünk eddig legkiterjedtebb etnogenetikai vizsgálatától, most bizonyosan csalódnak. A frissen publikált adatokból kiderül, már a honfoglalás idején túlnyomórészt európai volt genetikai állományunk. Akik viszont a népek keletkezését, az etnogenezist illetően nem a meseszerű magyarázatokat, inkább a tényeket kedvelik, számos izgalmas adatot és főleg kérdést köszönhetnek a mostani kutatásnak.
Honfoglaláskori lovas Feszty Árpádtól. Magas lóról az anyaföldre © hung-art.hu |
Az etnogenezis majdnem olyan, mint a foci, látszólag mindenki prímán ért hozzá, vagy legalábbis megvan róla a véleménye, leginkább a rögeszméje. A kocsmaasztalnál is elmélkedhetünk róla. Ehhez képest a népek eredetkutatása komoly, aprólékos, széles felkészültséget igénylő tudományos tevékenység, amelyet mostanában már etnogenetikai vizsgálatok is segítenek. Ám – mint ahogy a mostani kutatás vezetője, Bálint Csanád régész akadémikus írja – „a genetika segítségével sem »fejtettük meg« a magyar eredetkérdést, és az nem is »fejthető meg«”. Csínján kell tehát bánni az egyébként izgalmas új eredmények interpretálásával, és „messzebb menő következtetésekkel egyelőre nem lehet és nem szabad előállni”.
Kutatók és a közönség képzeletét egyként izgatja évszázadok óta, hogy kik is voltak őseink. A halszagú atyafiságot, a finnugor eredetet nehezen megemésztők vadabbnál vadabb magyarázatokkal örvendeztetik meg a nagyérdeműt. Az elegánsabbnak, daliásabbnak tartott hunok, szittyák (szkíták), avarok, irániak, japánok, pártusok szerepelnek a testvér- vagy anyanépek között. Az efféle szenzációs magyarázatok azonban ritkán vesznek figyelembe tudományos tényeket és játékszabályokat, illetve azt az aprócska körülményt, hogy a nyelvi, illetve a genetikai eredet a sokszor nem esik egybe. És főleg, hogy a nép vagy a nemzet történeti konstrukció, a mai értelemben vett nemzetfogalom pedig a XIX. század terméke, genetikailag pedig értelmezhetetlen, különösen így van ez a Kárpát-medencében. Bálint Csanád is leszögezi: a genetikusok populáció-fogalma nem azonos a nép fogalmával.
Korábban a történeti embertantól, később a vércsoportvizsgálattól várták a megoldást az etnogenezisek feltáratlan területeinek magyarázatára. A korlátokat mi sem jelzi jobban, hogy ott is, ahol teljeséggel ki van zárva a rokonság, egyeznek a vércsoport-gyakoriságok, például a madagaszkáriak, illetve az orosz katonák között – derül ki Mende Balázs Gusztávnak, a Régészeti Intézet archeogenetikai laborvezetőjének írásából.
Egy ország élcelődött Grespik Lászlón, aki a magyar és japán nép rokonságát „bizonyította” DNS-ük „azonos tekeredési szögével”. De nála jelentősebb tudósok, jellemzően nem történészek vagy régészek, hanem biológusok is meghökkentő „eredményekkel” rukkoltak elő. Egyik biológus akadémikusunk például az ukrán, lengyel, illetve a magyar genetikai állomány túlnyomó egyezése miatt arra a következtetésre jutott, hogy a szlávok valójában elszlávosodott magyarok. Miközben ennek még az ellenkezője sem igaz.
Ahhoz képest, hogy efféle vizsgálatoknál különösen indokolt az elővigyázatosság, a kutatók hajmeresztő hibákat vétettek, mert nem jártak el körültekintően. Czeizel Endre és társai például a mai budapesti lakosság genetikai állománya alapján akarták megrajzolni a magyar népesség genetikai jellegzetességeit és történetét. Köztudott, a mintavétel meghatározza a kutatás végeredményét. Nem lehet komolyan venni az olyan az etnogenetikai vizsgálatokat, amelyek mai, és nem korabeli (régészeti) mintákból dolgoznak. Bálint Csanád figyelmeztet arra, hogy már a X. és a XI. századi minták genetikai állománya között is jelentős a különbség.
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#40)
Szabina Tibold
bihari
gazsiba
T
Miért kéne csalódni? Pont a sumér, szabír, alán, szkíta, hun vonal lett bebizonyítva! Íme Raskóék eredménye.
A kétdimenziós ábrázolás abszcisszája mentén egyértelműen kivehető a populációk kelet-nyugati irányú elhelyezkedése. A 10. századi minták egy csoportban térképeződnek a „török”, „kurd”, „ukrán”, „palesztin”, „szír”, „iraki”, „észak-oszét”, „azeri” „komi” populációkkal. Ez a csoport egy közép-ázsiai populációkat magába foglaló kisebb, illetve a nyugat-európai populációkat magába foglaló nagyobb csoport között helyezkedik el. A későbbiekben tárgyalt hartai temető szekvenciáit külön értékelve a genetikai távolságok alapján is egy keleti (ázsiai) irányú eltolódás figyelhető meg. A hartai populáció az összes honfoglaló mintát is magába foglaló csoport és a belső-ázsiai populációk között helyezkedik el, vagyis abban a genetikai távolságok alapján még kifejezettebb ázsiai hatás érvényesül.