"A helyzetet nem értettem" - az igazi Németh Krisztián-sztori

Az utóbbi években számtalan olyan magyar focista volt, akinek tehetségét senki sem kérdőjelezte meg, különböző okoknál fogva azonban mégsem tudta azt a karriert befutni külföldön, mint amilyet a szakemberek jósoltak neki. Így aztán itthon kialakult egy sztereotípia, a „tipikus magyar sztori”, mely szállóigévé vált a hazai drukkerek között. Az utóbbi években Németh Krisztiánt kiáltották ki a legnagyobb magyar tehetségnek, aki megjárta Liverpoolt, lassan 23 éves, és jelenleg az NB II-es MTK játékosa. Mennyire tipikus az ő sztorija? Utánajártunk.

A rendszerváltással, és a hirtelen kapott szabadsággal együtt azonban a magyar futball látványos minőségi romlásnak indult, ami nem csak a válogatottra és a bajnokságra nyomta rá a bélyegét, hanem – eleinte észrevétlenül – az utánpótlásra is. A fiókcsapat a legtöbb klubnál az évek alatt egyszerűen megszűnt, ahol pedig megmaradt, ott is képtelen volt olyan minőségi futballisták kinevelésére, akik meg tudták volna állni a helyüket Európa komolyabb bajnokságaiban. Legjobb játékosaink már akkor is inkább a ciprusi vagy izraeli bajnokságot választották (pl. Halmai Gábor), vagy vitathatatlan tehetségük ellenére eszükbe sem jutott külföldre igazolni (Illés Béla).

A magyar utánpótlásképzés az elmúlt évek tapasztalatai alapján több szempontból sem tudta felvértezni a külföldön szerencsét próbáló magyar focistákat. A hazai futball fizikailag, mentálisan és gyakran emberileg sem tudta megadni azokat a képességeket, amire egy Bundesligához, ne adj isten egy angol vagy spanyol bajnoksághoz szüksége lett volna a labdarúgóinknak. Három példa a legismertebbek közül, akiket a magyar futballközeg nevelt ki, de a külföldi nem tudott igazán befogadni.

Vincze Ottó (jobbra). Több volt benne Fotó: AP

Az Ózdról induló Vincze Ottó négy évig játszott a Ferencváros ifjúsági csapatában, majd 1990-ben Svájcba, az FC Sion ificsapatához került, egy egészen más futballközegbe. Pár áv múlva visszatért az NB I-be, a Vasas után a Fradi az 1995/96-os Bajnokok Ligája-csapatának tagja lett, és két, Grasshoppersnek rúgott szenzációs góllal  hívta fel magára a hazai és külföldi szakemberek figyelmét. Sajnos ezek maradtak a játékos legemlékezetesebb góljai.

Visszatért Svájcba, majd megkapta a nagy lehetőséget, leigazolta a Barcelona B csapata. Itt azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, leginkább kiállításaival tette emlékezetessé spanyolországi tartózkodását. Gyorsan visszakerült Magyarországra, majd 1999-től három évig Németországban próbálkozott, de csak az első volt sikeres, az Energie Cottbus csapatában már kevés lehetőséget kapott.

Utolsó éveiben viselkedési problémái miatt távozott Zalaegerszegről, később súlyos sérülésekkel kellett szembenéznie, térdét és bokáját is műtötték, így a visszavonulást választotta. Mindössze 11 alkalommal húzhatta magára a magyar válogatott mezét, pedig eleinte sokkal komolyabb jövőt jósoltak neki.

Lisztes Krisztián (jobbra) alapember lett Brémában Fotó: AP

A kilencvenes évek legnagyobb magyar futballtehetsége kétség kívül Lisztes Krisztián volt, aki 17 évesen mutatkozott be a Fradi felnőtt csapatában, 18 évesen pedig a magyar válogatottban. A zöld-fehér klub meghatározó játékosa volt a 95/96-es BL-sorozat alatt, majd lecsapott rá a német VfB Stuttgart. Itt azonban nem tudta beverekedni magát a kezdőbe, nem tudta onnan kiszorítani Kraszimir Balakovot, a bolgár irányító középpályást.

2001-ben a Werder Bremenhez igazolt, ahol meghatározó játékossá nőtte ki magát, bajnoki címet szerzett, de 2004 áprilisában súlyos sérülést, térdszalagszakadást szenvedett. Négyszer operálták, majd a rehabilitáció is szokatlanul hosszú ideig tartott, a játékos csak évek múlva tudott újra futballpályára lépni. 2008-ban visszajött Magyarországra, de sehol sem tudott már meghatározó szerepet betölteni. Jelenleg a Fradi játékosa. Azzal mindenki egyetért, hogy 49 válogatottságnál sokkal több volt benne.

Gera Zoltán mindenképpen az utóbbi évek legjobb és legeredményesebb magyar futballistája. Ez már csak azért is nagy szó, mert a játékos karrierje többszörös hendikeppel indult, hiszen a szervezett háttér hiánya miatt még azokat az alapokat sem kapta meg, melyeket a magyar foci egyébként biztosítani tudott. Züllött kamaszkora volt, de a játékterem, az alkohol, a cigaretta és a szipuzás után újra elkezdett focizni, így viszont szokatlanul későn, csak 14 évesen fedezték fel kivételes tehetségét. Pécsi ificsapatokban eltöltött évek után 1997-től a város NB II-es együttesébe került, ahol 2000-ben lecsapott rá a Ferencváros.

Gera Zoltán (balra) Fotó: MTI/EPA

Az Üllői úton töltött négy éve alatt már mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy Gera a magyar futball egyik legnagyobb ígérete, 2002-től pedig a válogatottban is rendszeresen lehetőséget kapott. Így igazi szenzáció volt, hogy 2004-ben másfél millió fontért leigazolta az angol West Bromwich Albion, mely éppen abban az évben jutott vissza a Premier League-be.

Gera fantasztikusan játszott Birminghamben, rövid idő alatt a szurkolók kedvence lett, de a 2005/2006-es szezonban már többször szenvedett sérülést, így csak 15 meccsen lépett pályára. 2008-ban, a WBA második Championshipben (az angol második vonalban) töltött éve után úgy döntött, egy stabil első osztályú csapatba igazol. A Fulham FC-t választotta, ahol ugyan szintén többször volt sérült, de a csapat 2009/2010-es Európa Liga menetelésében Gera kulcsszerepet játszott.

A következő évben az új edző miatt egyre kevesebb lehetőséget kapott, így 2011 nyarán úgy döntött, visszaigazol egykori sikerei helyszínére, a WBA-hoz, de lassan gyógyuló bokasérülése miatt nem ment át az első orvosi vizsgálatokon, és novemberig nem is tudott pályára lépni. A hónap végén azonban a Tottenham Hotspur elleni bajnokin a 32 éves magyar középpályás súlyos sérülését szenvedett, elszakadt a külső térdszalagja, így szezon végéig harcképtelenné vált.