Kirúgása óta először nyilatkozik Görbiczék exedzője
Bajnoki címek, kupagyőzelmek és Bajnokok Ligája-döntő után egy gyengébb csoportmeccset követően menesztették a győri női kézilabdacsapat kispadjáról. Konkoly Csaba azóta nem nézett ETO-meccset, most pedig a szezon végéig elvállalta a fehérvári Alcoa KC vezetését. A szakmai lelkiismerete tiszta, de azt mondja, lehet, hogy máshogy kellett volna veszekednie a világsztárokkal.
hvg.hu: Miért vállalta el az Alcoát?
Konkoly Csaba: Egyrészt már ki voltam éhezve a két és fél hónapos kényszerszünet alatt, másrészt máshonnan nem kerestek. Nem mérlegeltem a különbséget a Győr és a Fehérvár között. Száz ismerősből nyolcvan azt mondta volna, hogy nem érdemes elvállalnom, de a Fehérvárt úgy ismertem meg, hogy a bajnokságban is mindig nehéz volt ellenük játszani. És az is jó, hogy a játékosállományuk az egyik legfiatalabb a mezőnyben.
hvg.hu: Miért jó, hogy fiatalok?
Konkoly Csaba: A Győrben nekünk is volt olyan törekvésünk, hogy a lehető legtöbb utánpótlás játékost felhozva alakítsunk ki egy stabil keretet. Igaz, ez aztán a BL eredményesség miatt nem volt tartható. A Fehérvárnak is volt hasonló törekvése az utánpótlásban és az a korosztály most lett 22-23 éves. Ez egy olyan szakmai kihívás, amit szívesen fogadtam. Nem az a kérdés, hogy szeretek-e fiatalokkal dolgozni, az élet így hozta. Én a pedagógusi munkából érkeztem az edzőibe, ebben mindig benne volt, hogy a játékosok személyiségét is alakítani kell, nem csak a játékát.
hvg.hu: A pedagógusi háttér mit jelent pontosan?
Konkoly Csaba: Folyamatosan tanítok, 1994-ben végeztem el a főiskolát, majd a munka mellett az egyetemi kiegészítőt. Matematika-testnevelés szakon kezdtem általános iskolában és mellette pont akkor megkaptam az első csapataimat is az ETO-nál. 9-14 éves gyerekekkel dolgoztam, később nagyobbakkal is. A győri kézilabda akadémiai képzésben most is megtartottam a munkámat, a reggeli foglalkozások után jövök Fehérvárra.
hvg.hu: A győri modellre szokás hivatkozni, ha az utánpótlás-nevelés szóba kerül, de van-e más út is?
Konkoly Csaba: Pénz kérdése. Az utánpótlás sem olcsó, a terem bérlése, az utaztatás, versenyeztetés mind viszi a pénzt. Az edzők szeretnek edzeni, a játékosok viszont játszani szeretnek, a meccseken, tornákon fejlődnek. Görbicz Anita első profi szerződése biztos, hogy kevesebb pénzbe került a klubnak, mint az addigi nevelése, versenyeztetése. Aztán a mostani klubok előtérbe helyezték a minek nevelni, ha meg is tudom venni elvét.
hvg.hu: A Győr is?
Konkoly Csaba: Az anyagi háttér lehetővé tette, hogy olyan nemzetközi sztárokat tudtunk igazolni, akiknek nincsen magyar alternatívája. Szerettünk volna magyarokat is igazolni, de ők vagy nem vállalták a versenyt, vagy nem ütötték meg azt a nemzetközi szintet, ahol mi játszottunk, vagy egyszerűen nem vállalták a plusz munkát. Márpedig hogy jobbak legyünk egy hasonló képességű játékosokból álló csapatnál, netán utolérjük a sokat emlegetett norvégokat, az csak verejtékes munkával megy.
hvg.hu: Mennyire lehet úgy fejlődni, hogy közben itthon semmilyen verseny nincs: a Győr úgy nyer, ahogy akar?
Konkoly Csaba: Biztos, hogy ha nagyobb küzdelemre késztettek volna bennünket mérkőzésen belül - ahogy a BL-ben is látható, hogy az utolsó 5-10 percben dől el a komoly meccsek sorsa -, akkor jobban fel tudtunk volna készülni a nemzetközi meccsekre. Ugyanakkor ez négy év alatt mindig a sorozat legvégén jött ki, a szemünkre vetették, hogy nem jutottunk döntőbe vagy nem nyertünk nemzetközi kupát. De a csoportmeccseken a terhelés és a munka felépítettsége mindig jónak bizonyult. A csoportból az utolsó két fordulótól függetlenül mindig továbbjutottunk.
hvg.hu: A meccseken belüli hullámhegyeket, -völgyeket a nőknél lehet valamennyire modellezni?
Konkoly Csaba: A női kézilabda akkor megy előre, ha kezd a férfira hasonlítani, a férfi kézilabda pedig óriási fejlődésen ment át a dinamizmust, játékritmust tekintve. A női kézilabda próbál utána kapaszkodni. Irtózatos mennyiségű futómunka jellemzi. Ennél a tempónál a hullámzás benne van a játékban, cserékkel lehet valamennyire ellensúlyozni, de ahhoz meg olyan állomány kell, amiből két közel egyenlő erősségű sort ki lehet állítani.
hvg.hu: Mennyire volt stresszes utánpótlásból érkezett edzőként feldolgozni a nagycsapattal kapcsolatos elvárásokat?
Konkoly Csaba: Maga a közeg, a játékosok nem voltak ismeretlenek, mert utánpótlásedzőként és pályaedzőként is együtt dolgoztam velük. Az eredménykényszer rajtam volt, de nem maradt időm foglalkozni vele, annyira felgyorsultak az események. Selejtezők, első csoportkör, második kör, heti két meccses ritmus – az egyik meccset még be se fejeztem, már a másikra készültem. Nekem ugyanolyan fontos volt a Kiskunhalas vagy Orosháza elleni mérkőzés, mint bármelyik BL-meccs. Akkor igazolt vissza Pálinger, jött Tomori, nekik is egy újdonság volt ez a fajta hajtás, közösen viseltük a terheket. De azt gondolom, azzal a fegyelemmel és munkamorállal, amivel az utánpótláscsapataimat igyekeztem felkészíteni, és amit az eredményeink igazoltak, a felnőtt játékosokban is kivívtam egy tiszteletet és elfogadást. Görbicz Anitát gyerekkora óta ismertem és dolgoztam vele, azért ez is segített.
hvg.hu: Ha van egy Görbicz, aki minden tekintetben kiemelkedik a csapatból, az mekkora konfliktusforrás a többi játékos esetleg ebből fakadó problémái miatt?
Konkoly Csaba: Erre is az eredmények adták meg a választ. Az ő szerepe egészen speciális, hiszen a pályán irányító, mellette csapatkapitány és a legnagyobb klasszis. Konfliktus a mindennapokban annyi van ebből, amennyi egy családban is lehet, vagy mondvacsináltak, vagy az élet adta helyzetekből adódó konfliktusok. Meg kell oldani őket, szerintem az eredményeink azt igazolták, hogy megoldottuk.
hvg.hu: Elődjéhez, Róth Kálmánhoz hasonlóan ön is úgy jött el, hogy a sikerek ellenére sokan azt mondták, fejére nőtt a csapat.
Konkoly Csaba: Megtiszteltetés, ha együtt említenek Kálmánnal, bár ő annak idején maga állt fel, engem pedig lemondattak. Ami a Görbével való kapcsolatomat meg azt a bizonyos nagy játékosuralmat illeti, amiről mindenki beszélt, azt tudom mondani: bármikor oda lehetett jönni edzésre és meg lehetett nézni, hogy működnek a dolgok. Nem úgy, ahogy azt az internetes fórumokon írták.
hvg.hu: Amikor Görbicz mellé érkezett még egy világsztár, aztán még kettő, nem érezte, hogy ez már kényesebb egyensúly?
Konkoly Csaba: Elképzelhető, hogy éreznem kellett volna. De lehet, hogy az évek során lettem annyira öntörvényű a szakmai koncepciókat illetően, hogy mégse éreztem. Természetesen minden játékosnak az a vágya, hogy hatvan percen keresztül a pályán legyen. Az ebből adódó konfliktusokat egy nálam rutinosabb edző lehet, hogy megoldotta volna. Az addig felépített struktúra úgy nézett ki, hogy volt 5-6 felnőtt játékos kiemelt profi szerződéssel, a többi az ificsapatból kinevelt, vagy máshonnan igazolt fiatal volt, akik annyi lehetőséget kaptak, amennyit és ezt elfogadták. Ez a struktúra átalakult. Természetesen az átalakításában én is részt vettem, innen nézve lehet, hogy nem szabadott volna annyira naivnak lennem, hogy azt higgyem, nem változik meg a helyzet. Tizennégy felnőtt, profi státuszú, a saját országában kedvencnek számító játékos lett a csapatban. Abban, hogy úgy alakult a helyzetem, ahogy, ennek a változásnak is szerepe volt. A mindennapi munkában talán nem is volt gond. Az viszont már lehet, hogy hiba volt, hogy mérkőzésen úgy került közvetítésre feléjük ez a stressz, ahogy azt én korábban is közvetíteni szoktam.
hvg.hu: Mit közvetített pontosan?
Konkoly Csaba: Hát például azt, hogy nyerni muszáj, és az sem mindegy, hogyan. Egy világklasszisnak nem nyolcból kettőt illik belőnie, hanem nyolcból hatot.
hvg.hu: Veszekedett velük?
Konkoly Csaba: Csináltam a dolgom, amit én jónak gondoltam. Az ő szempontjukból meg nem biztos, hogy jó volt. Ezért mondtam, hogy nem mindegy, hogy odahaza ezek a játékosok óriási kedvencek voltak. De azt se felejtsük el, hogy nem véletlenül igazoltak ide.
hvg.hu: A csoportkörben, mint mondta, korábban is volt egy-egy vereség, de később kiderült, hogy belefér. Most nem fért bele. Volt erre utaló jel előzetesen?
Konkoly Csaba: Teljesen váratlanul ért. Abban a két hétben három BL-meccset játszottunk, a nemzetközi szövetség szervezése miatt. Igyekeztem biztosítani, hogy ebben a rohanásban a legfontosabb meccs jól sikerüljön. Ez volt a Randers elleni hazai, amit tizenöt góllal nyertünk meg. Aztán kikaptunk Bécsben a Hypótól kettővel, és mindenki a stáb nyakába varrta a vereséget. A sajtó azt írta, elvesztettem a taktikai csatát Németh Andrással szemben.
Én erre csak a statisztikát tudtam felhozni, ami szerint 19 ziccert hagytunk ki. Ezek után itthon megvertük őket nyolccal, megint egy csomó kihagyott ziccerrel. Kedden volt a következő kör sorsolása, szerdán elküldtek.
hvg.hu: A játékosok közül beszélt valakivel utána?
Konkoly Csaba: Amorim küldött egy sajnálkozó sms-t, Pálinger Kati keresett, hogy beszéljünk róla, karácsonykor meg Görbével egy halászléfőzésen búcsúztunk el egymástól. Azt az időt éltem meg nehezen, ami rögtön a döntés után jött. Először fel sem fogtam, pont, mint amikor kineveztek. Nagyon hirtelen jött. De nem azt mondanám, hogy megtörtem, mert a szakmai lelkiismeretem tiszta volt. Akkor tudtam volna jobban teljesíteni, ha nulladikként jutunk tovább az első körből. Vezettük a bajnokságot is, persze tudom, a nagymamámmal a kispadon is vezetnünk kellett volna, ezt évek óta halljuk, megszoktam.
hvg.hu: Mennyire szólt ez a történet az új győri menedzsmentről?
Konkoly Csaba: Biztosan egy új lépcsőfok ez is az új irányba. Nyilván valami újat akartak. Olyan helyzet elé állítani a csapatot, ami segíthet abban, amit egyébként mindnyájan szeretnénk, hogy végre megnyerjék a BL-t.
hvg.hu: Nincs önben olyan érzés, amikor nézi a meccseiket, hogy ezt önnel is tudnák?
Konkoly Csaba: Nem nagyon néztem azóta meccsüket. Egyrészt az iskolában át kellett vennem egy kolléganőm óráit, reggel nyolctól délutánig bent voltam, nem értem rá. És tudtam azt is, hogy lezárult a történet, ha kimegyek a csarnokba, nem leszek közelebb a kispadhoz.
hvg.hu: Utódja, a válogatottat is vezető norvég Karl Erik Böhn magyar edzőknek tartott továbbképzéséhez mit szólt?
Konkoly Csaba: Az a Bip-teszt, amit bemutatott és amivel a norvég csapatok fölényét magyarázzák, régóta ismert itthon is, a Bercsényi Szakközépiskolában a testnevelés tagozatos felvételiken hosszú évek óta használjuk, a Semmelweis Egyetem honlapjáról is letölthető. Nem pontosan ugyanaz a változat, mint amit ott bemutattak, de a lényege ugyanaz, a motivációt és az abból kialakítható gyorsasági állóképességet méri. De inkább azt kéne megtudni, miért megy fel úgy egy Heidi Löke a pályára, hogy meg akar dögleni a sikerért és esetleg miért nem megy fel úgy egy magyar játékos.
Böhn személyével nincs probléma, bár egyetértek a kollégákkal, hogy lett volna magyar szakember is, aki tudásban és elfogadottságban megfelelő szövetségi kapitánynak. Vannak gondjai a magyar kézilabdának az edzőkérdésen túl is. Állandóan a fiatalokat keresgéljük, miközben voltak lyukas generációk, amiket bátrabban át kellett volna lépni és beépíteni a fiatalabbakat, ahogy a dánok csinálták. Mindenki azt hitte, hogy elvesztettek három évet, közben pedig óriási építkezés folyt (2000-ben és 2004-ben is olimpiai aranyat nyertek, majd a pekingi olimpiára nem jutottak ki). Azzal a Jan Pytlickkel (a dán női válogatott szövetségi kapitánya), aki mellesleg ugyanúgy ordítozik a játékosaival, ahogy én, bár a jelek szerint nem mindegy, hogy mit. Meg az sem, hogy máshogy dolgozzák fel egy-egy csata – és nem háború – elvesztését.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
