szerző:
Gerlóczy Márton

Bár nem tartozik szorosan az olimpiához, mégis elég szorosan hozzátartozik, hogy kerületemben a közterületesek három-négy napja végigsétáltak a sugárutunkon, és minden üzletet megbüntettek – ötvenezer forintra –, aki este 10 után nem szedte be a teraszát.

Ezek után természetesen az üzletek tulajdonosai és alkalmazottai este 10 előtt húsz perccel idegeskedni kezdenek, és felszólítják a fogyasztókat, hogy húsz perc múlva hagyják el a teraszt, és menjenek isten hírével.

©

Európa sokszínű kontinens, van, ahol este 10-kor még borotválkoznak, készülődnek az induláshoz, és olyan hely is akad, ahol este 10-kor már az árokban fekszenek, de olyan helyről azért nem gyakran hallani, ahol a már olimpiai bajnok kalapácsvető utolsó dobásának pillanatában kikapcsolják a televíziót a kocsmákban, és hazaküldik az embereket.

A történtekkel kapcsolatban három kérdés fogalmazódott meg bennem, amiket most fel is teszek. Első kérdésem a kedves lakóknak szól:

- Tetszett-e már hallani arról a nem zárt építkezésű csoportos településről, amit falunak neveznek? A faluban – a várossal ellentétben – az emberek korán kelnek és korán fekszenek. A faluban csönd van. Tetszett-e már gondolni arra, hogy falura tetszik költözni?

Második kérdésem a törvényhozóknak szól:

- Tetszettek-e már valaha elmenni a picsába, és békén hagyni az embereket? Ha igen, miért nem tetszettek ott maradni? Ha nem, miért nem?

Végül pedig Pars Krisztiánt kérdezném:

- Kedves Krisztián, mindenekelőtt gratulálok az aranyérmedhez, én aznap nem voltam lent a kocsmában, otthon néztem a versenyt, minden dobásodat láttam. Azt szeretném kérdezni, látsz-e esélyt arra, hogy én ezt a hétkilós súlyt be tudjam hajítani annak a lakosnak az ablakán, aki engem feljelent, mert örülök a te sikerednek?