DNS-spirál. Csak balos

Az Angewandte Chemie című folyóiratban publikált, és számos honlapon idézett cikk szerint Uwe Meierhenrich francia vegyész a nizzai egyetemen a csillagközi térben található galaktikus porhoz tapadt, és erős ultraviola sugárzásnak kitett szerves molekulák sorsát próbálta laboratóriumi körülmények között utánozni.

Azt tapasztalta, hogy az egységesen balos, spirálszerűen körkörösen polarizált fény jobban bomlasztja az ellentétes irányban csavarodó szerves molekulákat. Hogy mennyivel növekszik meg a balos molekulák aránya, az a fény hullámhosszától függ. A meteoritok becsapódása után a földi környezetben az aszimmetria bizonyos mértéke már elegendő a balos molekulák közötti kémiai folyamatok önerősítő felgyorsulásához, az anyagcsere, és végső soron az élet kialakulásához. A kísérlet folytatása 2006-ban várható, amikor az elkészült új párizsi szinkrotronnal rövidebb hullámhosszú fényt lehet előállítani.

Az asztrobiológusok az élet keletkezésének rejtélyét abban látják, hogy hol, mikor, és miért borult fel a jobbos és a balos szerves molekulák előfordulása közötti egyensúly, jelenleg ugyanis a Földön élő szervezetekben a DNS spirál és minden egyéb szerves molekula csak balos változatban létezik, holott a kémiai szempontból azonos felépítés jobbos elrendeződésben is létrejöhetne.

A kémiában a jobbos és balos alakban előforduló, 3 dimenziós molekulákat királis molekuláknak is nevezik, s a szerves vegyületek általában ilyenek. A királis molekulák a szintetikus gyógyszereknél okoztak először meglepetéseket, ugyanis két változatuk nem egyformán hat.

Ha igaz az elmélet, hogy az élet kialakulásához szükséges irányultsági aszimmetria az űrből érkező meteoritokkal került a Földre, az üstökösökben minden bizonnyal jelenleg is több a balos irányultságú szerves anyag. Az Európai Űrkutatási Ügynökség 2014-ben küldi a Rosetta automatikus űrszondát a 67P/Csurjumova-Geraszimenko üstökösre, s Meierhenrich és csapata már megtervezte a szerves molekulák irányultságát mérő műszert a Rosetta űrszonda számára.