szerző:
Szegő Iván Miklós

Ki ne emlékezne Roberto Benigni filmjére, „Az élet szép”-re, amelyben feltűnik „a zsidó ló”. A náci és a fasiszta rendszert tragikomikusan kifigurázó, a filmbelihez hasonló eset a valóságban is előfordult - egy másik totalitárius szisztémában. Az ötvenes évek kommunista Magyarországáról van szó, ahol egy tehenet nevezett ki kuláknak a bíróság.

A Rákosi-korszak, az ötvenes évek egyik leghírhedtebb gazdasági intézkedése, a beszolgáltatás elrendelése volt. Részben a beszolgáltatások révén teremtette meg az államszocialista rendszer azt az anyagi fedezetet, amelyből a nehézipar fejlesztését finanszírozták. A beszolgáltatás előzményei már a negyvenes években megjelentek, hiszen a második világháború idején a hadigazdálkodás olyan intézkedéseket hívott elő, amelyek rendkívülinek számítottak addig a magyar történelemben.

Jurcsek Béla államtitkár a föld aranykorona értéke alapján dolgozta ki 1943-ban az úgynevezett begyűjtési rendszert, aztán ezt a rendszert a kommunista hatalomátvétel után a szovjet típusú magyar gazdasági szisztémába is beillesztették. A parasztoktól, földművesektől, állattenyésztőktől elvett termés és más javak azonban nemcsak gazdasági célokat szolgáltak.

Politikai célok

Politikai céloknak is eleget kellett ugyanis tenniük az ötvenes években a beszolgáltatást végző szervezeteknek. Minderről szó esett azon a vitán, amelyet a Debreceni Egyetemen rendeztek hétfőn, Tóth Judit doktori védésekor. A történész „A beszolgáltatás végrehajtásának eszköztára és alkalmazása Pest megyében” című munkájából Valuch Tibor, az egyetem tanára emelte ki azt a részletet, ami jól mutatja a beszolgáltatások elrendelésekor és azok kikényszerítésekor az ideológia szerepét. Így amikor egy gazdálkodó nem teljesítette az előírt mennyiség beadását (és amúgy nem felelt meg a „kulák” besorolásnak) inkább a tehenét ítélte el egy bíróság, a szarvasmarhát minősítették egyszerűen gazdagparasztnak, azaz „kuláknak”.

Roberto Benigni - Az élet szép című filmben

Tóth Judit minderről így írt: „A bíróságokkal szembeni kívánalom volt tehát, hogy az állampárti vezetés elvárásaihoz, azaz az MDP parasztpolitikájához igazodó ítéleteket prezentáljanak. Ez egyet jelentett azzal, hogy meghatározott társadalmi csoportból meghatározott számú gyanúsítottnak kellett a vádlottak padjára kerülnie, azaz az osztályhelyzet alapján történő elvszerű válogatás mellett annak számszerűségére is utasításokat adtak.”

Az ötvenes években a bírónak az egyik feladata éppen az volt, hogy a vádlott osztályhelyzetét helyesen állapítsa meg, mivel „sem a vádlott cselekménye, sem a kiszabandó büntetés mértéke nem ítélhető meg helyesen az osztályhelyzet kellő ismerete nélkül” – idézi Tóth Judit a forrásokat. Egy, az Igazságügyi Minisztériumból érkezett leirat a bíróságok szemére vetette, hogy sok esetben felületesen járnak el akkor, amikor a vádlott osztályhelyzetét kell megállapítani. A rendszer abszurditását mutatta az az eset, amikor egy bíró egyszerűen nem tudta a vádlottat „bepasszírozni” a kulák kategóriába, vagyis nem tudta annak „osztályhelyzetét megítélni”.

Éppen ezért a bíró nem szokványos döntést hozott: „Az egyik járásbíróság 4 hónap börtönre és 400 Ft pénzmellékbüntetésre, valamint egy év közügyektől eltiltásra ítélte azt a volt csendőrt, aki egy ’kulák’ családba házasodott be. A ’kulák’ após halála után ő vezette a gazdaságot, és jelentős mennyiségű (755 liter) tej beszolgáltatását elmulasztotta.”

„Ilyen körülmények között a tehenet kell kulák tehénnek minősíteni”

Az ítélet indoklásában a bíróság a következőket rögzítette: „a vádlott nem tekinthető kuláknak, tehene tejbeszolgáltatás szempontjából kulák tehénnek minősíthető, mert kulák takarmánnyal eteti, a tejhozamot a kulák anyós háztartásában fogyasztják el. Ilyen körülmények között a tehenet kell kulák tehénnek minősíteni.”

A bíróság tehát a volt csendőrt felmentette a „kulákság” vádja alól, ugyanakkor kárpótlásul osztályharcot folytatott a „kulák” tehén ellen – állapítja meg Tóth Judit.

A megyei bíróság az ítéleten annyiban változtatott, hogy a 4 hónap szabadságvesztést felfüggesztette, a pénzbüntetést viszont 1500 forintra emelte. Az indoklásban az szerepelt, hogy a járásbíróság helyesen ismerte fel, hogy a vádlott saját személyében nem „kulák”, csupán tehene esik ilyen mérvű beszolgáltatás alá. 

Elvárások, megrendelések a bíróságoktól

Tóth ennek kapcsán megjegyzi: a járásbíróságok elnökeitől elvárták, hogy saját maguk térképezzék fel a bíróság hatáskörébe tartozó községek viszonyait, tájékozódjanak az ottani politikai viszonyokról, a lakosság körében uralkodó hangulatról, a társadalmi tagozódásról, ennek keretében a „kulákbefolyás” mértékéről, a kis- és középparasztok helyzetéről.

Fontos volt továbbá a helyi tsz-vezetéssel való kapcsolat kiépítése is: hány tagja van a tsz-nek, mekkora területen gazdálkodnak, szükséges-e büntető ítéletek révén ingatlanelkobzásokkal a tsz területének növelése.

A bírósági ítéletek „megrendelésére” nemcsak a legfelsőbb szervektől érkezhettek utasítások, hanem gyakran a tanácsok is jelezték ilyen igényeiket Tóth Judit szerint. Így például 1951 júniusában a Pest Megyei Tanács VB titkára a Pest Megyei Bíróság elnökéhez intézett levelében kiemelte, hogy a növényápolási munkák területén főleg a „kulákok” földjein jelentős a lemaradás. Kérte ezért a bírság vezetőjét, hogy „a növényápolási munkálatok elszabotálása miatt feljelentett kulákokra egy-két esetben munkáljon ki, illetve mérjen példamutató súlyos büntetést”.

A begyűjtési nyilvántartók ellen is rendre indítottak eljárásokat közhivatalnoki minőségben elkövetett közellátás érdekét veszélyeztető bűntett címén. A felelősségre vonás elől a helyi vezetők (vb-elnökök, vb-titkárok) sem menekülhettek. A terménybegyűjtés szabotálása miatt kezdeményezett például bűnvádi eljárást – egyben fegyelmi eljárást is indított – a Pest Megyei Tanács VB a tápiószecsői községi vb-titkár ellen. Őt azzal vádolták, hogy nem oktatta ki a begyűjtéssel kapcsolatos feladataikról az aktívákat, illetve a népnevelőket, ehelyett „egy kizárt jobboldali szociáldemokratánál volt disznótoros vacsorán”.

Csatlakozzon a HVG Pártoló Tagsághoz!

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!
Szegő Iván Miklós Kult

Abszurd munkaverseny: cél a választási súly emelése

Az ötvenes évek munkaversenyei a tervgazdálkodás, az államszocializmus elengedhetetlen kellékei voltak. A mozgósítás talán a mezőgazdaságban volt a valóságtól legelrugaszkodottabb, nem véletlen, hogy az agrárszektorban buktak meg először ezek a próbálkozások.