szerző:
László Ferenc

Kártyásan 32 ezer forintos áron eddig még egyetlen gyártótól sem kaphattunk 4 colos kijelzős, duplamagos processzoros, Jelly Bean szoftveres okostelefont. Most viszont itt az új kínai csoda, az általunk is vallatóra fogott Huawei Ascend Y300.

Nyolcvan liter üzemanyag a kocsiba. Egy hétvégi bevásárlás a legközelebbi nagyáruházban. Egy új bicikli a kisebbik gyerkőcnek. Körülbelül ezek azok a tételek, melyek mostanság kijönnek 32 ezer magyar pengőből. Viszont ha egy vadonatúj androidos nagyágyú okostelefonra vágyunk, akkor bizony még nagyon sokat kell spórolnunk, hogy összejöjjön egy a legnagyobb hazai szolgáltató webshopjában jelenleg mintegy 190 ezer forintos pre-paid áron kapható Samsung Galaxy S4-re való. Ebből a 19 darab tízezresből viszont majdnem hat darab Huawei Ascend Y300-as középkategóriás droidot vásárolhatunk, mindenféle hűség nélkül. És ez nem az első törlesztőrészlet, ez a készülék tényleg csak ennyibe kerül. Az alábbiakban pedig az is kiderül, hogy pontosan mit is kapunk a pénzünkért, ha az Y300 mellett döntünk.

©

Design, minőség

Egy ilyen árkategóriás telefontól vélhetően kevesen várjuk el, hogy olyan designikon szerepben tetszelegjen, mint például egy Apple iPhone 5, vagy egy HTC One. Ezzel pedig vélhetően a kínai tervezők is teljes mértékben tisztában vannak, így gyorsan papírra vetettek, aztán műanyagba öntöttek egy olyan mobiltelefon külcsínt, melynek láttán még egy egérszürke Volkswagen Golfot is üdítő látványorgiának találunk majd. Ettől függetlenül senki se gondolja, hogy a Huawei Ascend Y300 esetleg egy Geronazzo Mária jellegű antiszépség lenne - erről szó sincs, ez a készülék egyszerűen csak egy átlagos használati tárgy szeretne lenni, se nem több, se nem kevesebb. Alumíniumborítást ugyan nem kapunk a pénzünkért, de hát ebből ugyebár még a Galaxy S4-en sincs sok, illetve az Y300-on felhasznált műanyagok legalább jó minőségűek, pontosak az illesztéseik és a tapintásérzetükkel sincs probléma. Oldalt matt a borítás, hátul viszont érdes, így véletlenül nem nagyon fog kicsúszni a kezünkből a telefon.

Kialakítás, felszereltség

Az alapvetően teljesen négyszögletes, de azért óvatos lekerekítésekkel teletűzdelt kasztni fekete színű, bár állítólag valaki már találkozott olyannal, akinek az ismerőse látott fehér Y300-at is. A 130 grammos tömeg ebben a kategóriában enyhén átlagon felülinek mondható, és hát a 11,2 milliméteres vastagsággal sem igazán nyerhetünk karcsúsági bajnokságot. A fedetlen formában prezentált microUSB csatlakozó aljzat baloldalra került, az ellentétes oldal pedig a szokásos hangerőállító gombpárnak ad otthont. Annak a mostanság terjedő rossz szokásnak sajnos a Huawei is behódolt, hogy lehagyta a dedikált exponálógombot, melyre az sem jelent igazán vigaszt, hogy akár a hangerőállítóval is ellőhetjük a fotókat. Bekapcsolni a felső élen lévő on/off gombbal lehet a kicsikét és ugyanitt keresendő az elmaradhatatlan 3,5 milliméteres jack dugalj is. Az alsó él csupaszon maradt, a vékony műanyag hátlap lepattintását követően pedig egy igen combos, 1950 mAh kapacitású akkumulátor látványa fogad. Ez a készség adott esetben akár 1,5-2 napos használati időt is lehetővé tesz.

©

Élet az előlapon...

Ebben a kategóriában általában nem szoktak frontkamerát alkalmazni a gyártók, a Huawei azonban kivételt tett, és egy “nem jó, de van” kategóriába tartozó 0,3 megapixeles fénylesőt tett a kijelző fölötti szekcióba. Ugyanitt rejtőznek az elmaradhatatlan érzékelők, valamint a hétköznapi gyakorlat során igencsak hasznosnak bizonyuló notifikációs LED. A sajnos nem túl sok telefonban alkalmazott megoldás lényege, hogy a képernyő felnyitása nélkül tudjuk, ha nem fogadott hívásunk vagy üzenetünk van.

...seprűvel

Az LCD alatt három érintésérzékeny kezelőszervre lehetünk figyelmesek, melyek egyrészt fehér háttérvilágításukról, másrészt back, home és menu funkcionalitásukról ismerszenek meg. Ez utóbbi funkciók talán nem igényelnek különösebb részletezést, azt viszont mindenképpen meg kell említeni, hogy a home gomb nyomvatartásával hozható be a nemrégiben használt alkalmazások listája, melyek alatt egy kis seprű szerénykedik. Ha erre rányomunk, akkor egyetlen pillanat alatt mindent ki tudunk söpörni a memóriából, ami egy ilyen, memóriával azért nem túl gazdagon megáldott telefon esetében több mint remek dolog.

©

Kijelző

Az ideális kijelzőméret tekintetében alaposan megoszlanak a vélemények, mindenesetre a legtöbben vélhetően a 4-4,3 colos képátlót találjuk a leginkább optimálisnak. A Huawei is így gondolta, ennek megfelelően egy 4 colos displayt pakolt az Y300-ba, mely a 3-3,5 colos egérmoziknál sokkal jobb vizuális élményt, a 4,5-5 colos gigantpaneleknél pedig érezhetően komfortosabb használatot biztosít.

Érdekesség, hogy ekkora kijelző felsőkategóriás Samsung mobilban például a 2010-es Samsung Galaxy S-ben volt utoljára, azóta pedig ugyebár ennek a sikeres sorozatnak a kijelzőmérete egészen 5 colra nőtt.

Visszatérve az Y300-ra, a kategóriaátlag feletti méret mellé szerencsére korrekt felbontás is társul: a 800x480 pixel ekkora felületen elszórva 233 ppi-s pixelsűrűségek eredményez. Összehasonlításképp, ebben a kategóriában 150-180 ppi-t szoktunk kapni, míg a csúcskategóriában ma már a 400 feletti ppi értékek számítanak menőnek. Ugyancsak remek dolog, hogy jelen tesztalanyunk IPS kijelzővel büszkélkedhet, vagyis a képminőség és a betekintési szög is nagyon rendben van. A virtuális QWERTY billentyűzet orientációtól függően 4x7, illetve 7,5x6 milliméteres gombokat sorakoztat fel, ami átlagos ujjméretet feltételezve teljesen korrekt használatot biztosít.

©

Kis zöld robot

A Huawei alaphelyzetben Android 4.1.1-es verziószámú Jelly Bean szoftverrel küldte harcba az Ascend Y300-at és arról egyelőre nem nyilatkozott, hogy érkezik-e majd, és ha igen, akkor mikor 4.2.2-es frissítés. Az alap Android életérzésen nem keveset faragtak a kínaiak és megalkották az Emotion UI nevezetű kezelőfelületet, mely ugyan nem érhet fel HTC, vagy Samsung magaslatokba, mindenesetre életképes dolognak tűnik. A lock-screen ötféle módon oldható fel és gyorsindító funkcióval is fel van vértezve, az alapképernyőn pedig a megszokottól eltérően nem 5, vagy 7, hanem akár 9 slide-unk is lehet. Erre a mennyiségre szükség is van, hiszen az Emotion UI nem rendelkezik hagyományos értelemben vett főmenüvel, tehát minden appot és persze widgetet ezeken az oldalakon kell elhelyeznünk, természetesen akár mappákba szervezve. A slide-ok közötti lapozást látványos vizuális effektek színesítik, melyekből kilenc fajtát kapunk. A fentről lehúzható értesítési panel egyszerre öt gyorsgombot jelenít meg, melyek oldalirányban szkrollozhatók, ezenkívül pedig akár személyre is szabhatóak.

©

Szolgáltatások

A Huawei készülékénél nem tudunk a csúcsmodellekbe pakolt szolgáltatásmennyiségről és -minőségről áradozni, de azért az alapdolgok megvannak, és jól is használhatók. Probléma egyedül a mozgóképek terén van, felvétel és lejátszás terén is.

A telefonkönyv gyorsan áttekinthető és alapvetően egyszerűen használható, és legalább ilyen fontos, hogy a webböngésző is korrekt sebességgel tolja arcunkba a különböző tartalmakat - itt azért érezni, hogy abszolút nem a leggagyibb motor került a gépháztető alá.

Az időjárás app egész kellemes látványvilággal rendelkezik, a sztereó FM-rádió használatához valamilyen vezetékes headsetre mindenképp szükség van, a zenelejátszó átlagos képességű, a videólejátszó viszont elég harmatosra sikeredett, hiszen sem a DivX és Xvid, sem pedig a HD mozgóképeket nem viszi.

Ha már itt tartunk, az 5 megapixeles, autofókuszos és LED-es hátsó kamera videófelvevője is igen gyenge, hiszen csak 640x480 pixeles (30 fps, MP4, monó) videókat képes rögzíteni. A maximális fotófelbontás 2592x1944 pixel, a képminőség három fokozatban állítható, a fényérzékenység ISO100-800 között szabályozható és többek közt panoráma funkciót is használhatunk.

©

Engine

A szimplamagos chipsetek ma már sok esetben kevésnek bizonyulnak okostelefonos fronton, így mindenképpen örvendetes, hogy a Huawei ezúttal egy kétmagos Qualcomm MSM8225-ös chipkészletnek szavazott bizalmat. A 45 nanométeres csíkszélességű, tehát azért nem éppen csúcsmodern chipset CPU-i 1 GHz-es órajelen ketyegnek, a grafikus számításokat pedig egy Adreno 203-as GPU végzi el. Galaxy S4 szintű elképesztő sebességre senki se számítson, ennél viszont sokkalta fontosabb, hogy az Y300 a hétköznapi feladatok során tökéletesen fürgén viselkedik. A 4 GB flashmemóriának valamivel több mint a fele, egész pontosan 2,2 GB szabad alaphelyzetben, a RAM pedig 512 MB kapacitással bír.

A 256-384 MB-os low-end droidokat ma már érdemes messziről elkerülni, az 512 MB viszont sok mindenre elég lehet, de persze az igazi üdvösséghez nem árt 768 MB, vagy 1 GB (a csúcsmobilokban már 2 GB van). Wireless fronton említést érdemel a 7,2/5,76 Mbit/s-os HSPA, a b/g/n szabványú wifi, a DLNA és hotspot feature, illetve a Bluetooth 2.1. GPS-vevő természetesen van, ellenben NFC-ről maximum csak álmodhatunk.

©

Hasonló tudással

Amennyiben az Y300-hoz hasonló tudású, 4 colos kijelzős okostelefonra vágyunk, a Samsung kínálatából a Galaxy S Advance-ra érdemes odafigyelni, mely duplamagos 1 GHz-es processzort, 768 MB RAM-ot, 8 GB flashmemóriát és 720p HD videófelvevőt tudhat magáénak - ára viszont a tesztalanyunkének éppen a duplája.

A Samsung versenyzőjénél valamivel olcsóbban, de még mindig 50+ ezer forintért szerezhető be a ráadásul csak egymagos LG Optimus L5 II és a Sony Xperia J is. Nem csak ezeknél, hanem a Huawei Y300-nál is jobb a kétmagos proci mellé 768 MB RAM-ot kapott Desire X, de ez is 58-60 ezer forintba kerül.

©

Erősen lájkolható

Tökéletes okostelefon nem létezik és bizony a Huawei Ascend Y300 sem az. Tökéletes ár/érték mutatójú smartphone viszont igen is létezik, és erre a címre jó eséllyel pályázik tesztünk alanya. 32 ezer forintos pre-paid áron több mint kiváló ajánlat egy olyan Jelly Bean droid készülék, melyben 4 colos IPS kijelző, duplamagos processzor és nagy kapacitású akkumulátor figyel. Ha esetleg még egy kicsit több RAM-ot, 4.2-es Androidot, jobb videós szekciót, vagy ne adj Isten egyedibb designt és NFC-t is kapnánk, nos akkor egyenesen csillagos ötöst érdemelne az így csak szimplán ötösre értékelt kínai készülék.

A cikk írásakor a hazai szolgáltatók közül egyébként a T és a Telenor forgalmazza a Huawei Ascend Y300-at, melyre gyakorlatilag csak az érkezőben lévő ZTE Blade III Pro jelenthet majd veszélyt.

László Ferenc Tech

HTC One teszt: az alumíniummobil varázsa

A HTC szokás szerint alumíniumba csomagolta csúcsmobilját, mi pedig kipróbáltuk, hogy pontosan mire is képes a gyakorlatban az abszolút minőségi droid nagyágyú.

László Ferenc - Balogh Csaba Tech

Samsung Galaxy S4 teszt: hangos igen, nagyon halk de

A Samsung 2013-as okostelefon csúcsmodellje abszolút nem viccel, minden létező új fejlesztést megtalálunk benne. A gyártó által "élettársnak" aposztrofált készülék azonban nemcsak a technológia lehetőségeit mutatja meg, hanem azt is, hogy van még hova fejlődnie a mobiloknak.