szerző:
László Ferenc

A nyomtatás egészen addig viszonylag unalmas tevékenység, amíg két dimenzióban csinálhatja az ember. A 3D-nyomtatás viszont iszonyatosan menő, hiszen bármikor készíthetünk magunknak süteménykészítő formákat, egyedi telefontokot vagy Star Wars-robotot. Meg is tettük.

Pár éve még nem sokan hallottak a 3D-nyomtatásról, mostanság viszont napi szinten kerülnek elő a hírek a technológiáról, ami szakértői előrejelzések szerint néhány éven belül több iparágat is forradalmasíthat.

Maga a 3D-nyomtató alapesetben egy hagyományos nyomtatóhoz hasonló méretű készülék, mellyel szinte bármilyen tárgyat elkészíthetünk, akár az otthonunkban is. Eltört egy apró műanyag alkatrész? Percek alatt ki lehet nyomtatni. Műanyag biztonsági másolatot szeretnénk készíteni kedvenc bögrénkről? Semmi probléma. Megtetszett a neten egy új szemüvegkeret? Minden további nélkül előállítható otthon. Talán ezekből a példákból is belátható: a gyártás, a forgalmazás és a kereskedelem hamarosan komoly átalakuláson mehet keresztül, például az olyan 3D-nyomtatóknak köszönhetően, mint amilyen jelen tesztalanyunk, a CraftBot Plus.

©

A gép igazi hazai sikertörténet. Néhány évvel ezelőtt összefogott néhány hazai szakember, és létrehozták a 3D-nyomtatásra szakosodott Craft Unique-ot. A cég első terméke a tavaly forgalomba került és világszerte ismertté vált CraftBot volt: ez az 1000 eurós, akár otthoni felhasználásra is kiválóan alkalmas 3D-nyomtató rövid idő alatt több mint ezer példányban talált gazdára. A vártnál is nagyobb siker egyik mellékhatásaként az alkotók befektetőt is találtak, így idénre elkészítették az eredeti masina utódját, a CraftBot Plust, melyből jövőre már ötezer darabot szeretnének eladni. És a legjobb az egészben, hogy ennek a 3D-nyomtatónak mind a fejlesztése, mind pedig az egyelőre még manufakturális jellegű gyártása Budapesten zajlik.

Felépítés és beüzemelés

A CraftBot Plus egy 40x38x35 centiméter méretű, 14 kilogramm tömegű és többféle színben kapható kocka, melynek belsejében zajlik maga a csoda, a 3D-nyomtatás. A váz igen masszív kivitelű, fémből készült és ízléses indusztriális dizájnjegyeket visel magán. A masszivitás nem öncélú, ugyanis a maximális pontosság miatt a fejlesztők egy olyan vázat konstruáltak, mely még tartós és komoly igénybevétel esetén sem nyeklik-nyaklik.

Bal és jobb oldalt egy átlátszó plexin keresztül tekinthetünk be a gépbe, melynek elülső és felső szekciója teljesen nyitott, ugyanis elölről tudjuk kivenni magát a kész produktumot, felülről pedig a nyomtató "etetése" zajlik.

A gép étke.
©

A készülék első üzembe helyezése hangyányit ugyan bonyolultabb, mint egy hagyományos papírnyomtatóé, de nem kell megijedni, minimális technikai affinitás elegendő a szakszerű beüzemeléshez. Első lépésben az alapanyagot tartalmazó tárcsát tartó szerkezetet két apró csavarral a helyére kell rögzíteni a vázszerkezet valamelyik oldalán, például a hátsón. Ezt követően a leginkább talán ruhaszárító-kötélhez hasonlítható alapanyagot át kell vezetni egy átlátszó műanyag csövön egészen a nyomtatófejbe. Majd jöhet a melegítés, és amikor a nyomtatófej hőmérséklete elérte a 215 Celsius-fokot, egy az érintőkijelzőn kiadott paranccsal be kell húzatni a helyére az alapanyagot. Ezzel tulajdonképpen üzemkész állapotba is hoztuk a gépet.

20-25 centis tárgyakat csinálhatunk vele

A feltekercselt műanyagot szépen lassan magába húzza a felforrósított nyomtatófej, ahol aztán megolvad az alapanyag, és az X-Y síkban mozgó fejből maximális precizitással a munkaasztalra kerül. A 3D-nyomtató rétegenként építi fel a kívánt tárgyakat, mégpedig oly módon, hogy ha elkészült egy réteg, akkor a munkaasztal mindig egy picit lefelé mozdul a Z tengely mentén. Munka közben nem ajánlott benyúlni a masinába, hiszen ott egyrészt forró, másrészt gyorsan mozgó alkatrészek találhatók. Amikor elkészült legújabb alkotásunk, nincs más dolgunk, mint leengedni egy kicsit a melegített fém tárgyasztalt, melyről aztán viszonylag könnyedén leszedhető a kész remekmű, ami maximum 25x20x20 centiméter méretű lehet.

©

Hogy mi is legyen ez a bizonyos remekmű, annak tényleg csak a fantáziánk szab határt. Aki konyít egy keveset a 3D-modellezéshez, simán lemásolhat bármilyen tárgyat. Ellenkező esetben pedig érdemes felkeresni a népszerű internetes 3D-objektum lelőhelyeket – ilyen például a MyMiniFactory vagy a Thingiverse –, ahol rengeteg különböző tárgyhoz található 3D-s „szabásminta”, némelyik ingyenes, némelyik fizetős. (A CraftBot Plus mellé jár egy 2 GB-os pendrive is, melyen a részletes használati útmutatón kívül tucatnyi kész GCode mintafájlt is találhatunk, melyek akár pillanatok alatt rögtön ki is nyomtathatók.)

Ha ráleltünk a régóta vágyott Angry Birds-kulcstartóra vagy Like-sütiformára, akkor egyszerűen csak le kell tölteni annak *.stl formátumú állományát, azt pedig betölteni a nyomtató mellé járó CraftWare szoftverbe.

©

Nem kell hozzá nagyobb szakértelem, mint egy okostelefonhoz

Nem kell megijedni, a CraftWare messze nem olyan bonyolult program, mint amilyennek elsőre tűnik, némi józan ésszel könnyen kezelhető. A képernyőn megjelenő virtuális tárgyasztalra néhány gombnyomással rá lehet helyezni a letöltött objektumokat, melyeket aztán kényünk-kedvünk szerint át lehet méretezni, forgatni és mozgatni. Ha ezzel megvagyunk, jöhet a szeletelés: a program ilyenkor létrehozza azokat a rétegeket, melyek a nyomtatás során felépítik majd a kézzel fogható tárgyunkat. Beállíthatjuk, hogy milyen pontossággal szeretnénk nyomtatni, illetve a kényes helyeken támasztékokat is be lehet illeszteni.

©

Kényes helyek alatt a 45 foknál nagyobb dőlésszögű részek, illetve a széles vájatok értendők, ugyanis a nyomtató értelemszerűen nem tud a levegőbe nyomtatni – ilyenkor lehet szükséges az aláállványozás. A munkafolyamat végén ezeket a vékony ideiglenes támasztékokat könnyen el lehet távolítani a helyükről.

A CraftWare-t futtató számítógépről USB-kábelen keresztül közvetlenül is elindítható a nyomtatás, illetve lehetőség van arra, hogy a PC-n vagy Macen elmentett úgynevezett GCode állományt egy pendrive-on közvetlenül a nyomtatóba juttassuk.

©

A készülék előlapján egy 2,8 colos képátlójú színes érintőképernyő található: a menü nagyon egyszerű felépítésű és magyarul is tud. Egyszerűen ki kell választani a már említett GCode állományt, például az AngryBirds.gcode-ot, rányomni a nyomtatás gombra és hátra dőlni. Az LCD-n százalékos formában nyomon követhető, hogy éppen hol tart a minimális zajjal járó folyamat, de a LED-világítással láthatóbbá tett tárgyasztalra is benézhetünk.

A jó munkához kellő idő

Nem árt tisztázni, hogy a 3D-nyomtatók sebessége egyelőre még fényévekre van a hagyományos nyomtatókétól, melyek lényegében azonnal kilökik magukból a kész dokumentumokat. A 3D-nyomtatás sebessége nagymértékben függ az aktuális objektum méretétől és összetettségétől, illetve a kiválasztott nyomtatási minőségtől.

Egy apró sípot alig néhány perc alatt simán ki tudtunk nyomtatni, viszont egy kicsit nagyobb sütikinyomóval már egy órán át küzdött a masina, nem is beszélve azokról az összetettebb teszttárgyakról, melyek adott esetben 8-10 óra alatt készültek el. A tárgyak felülete nem teljesen sima, látható az a bizonyos 3D-nyomtatós rétegeltség, ezzel együtt kell élnünk, legalábbis egyelőre mindenképpen.

Mennyibe kerül a gép? És mennyibe a „tinta”?

Egyes nagyáruházakban már most fellelhető néhány 3D-nyomtató, és abszolút benne van a pakliban, hogy néhány éven belül az áruházi szórólapokon már nemcsak mobilok és tabletek, hanem 3D-nyomtatók is masszívan be lesznek akciózva. Persze nem feltétlenül kell mindenkinek hazavinnie egy ilyen gépet, hiszen a fénymásolószalonok mintájára egymás után nyílnak a 3D-nyomtató szalonok, ahol a megfelelő pénzösszeg ellenében bármit kinyomtatnak számunkra a profi berendezések segítségével.

©

Aki mégis szeretne egyet, annak a 360 ezer forintba kerülő CraftBot Plus egy jó választás. Tudjuk, ez nem kevés pénz, viszont a kütyü sem éppen mindennapi tudással rendelkezik, az ár/érték aránya pedig egyenesen kiváló.

Szükség lesz még hozzá nyomtatási alapanyagra is – melyből egy tekercsnyi benne van a csomagban. A CraftBot Plus 1,75 milliméter átmérőjű filamentből, vagyis műanyag huzalból dolgozik, maximum 100 mikronos pontosság mellett. Mi a teszthez PLA alapanyagot kaptunk, melynek előnye, hogy természetes alapú, és a nyomtatása során csak minimális szagot enged ki magából, egészségre káros anyagoktól pedig egyáltalán nem kellett tartanunk. Egy tekercsnyi PLA 1 kilogrammot nyom a mérlegen, 10 ezer forintba kerül és tucatnyi színben kapható. Lemértük, hogy a Like sütiforma 7 gramm tömegű, vagyis alapanyag szinten csupán 70 forintba kerül.

A többi tesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.

Cikk megosztása
Címkék