hvg.hu: Miért gondolja, hogy a kormány által felvázolt megszorítások nyomán nem lesz korkedvezményes nyugdíj, bizonytalanná válhat a hozzátartozói nyugellátás és a rokkantnyugdíjak, s 20 százalékkal csökkennek a nyugdíjak?

Korózs Lajos: A dolognak van egy kronológiája, menjünk sorban. Tavaly januárban a Figyelőben látott napvilágot az az interjú, amelyben  Varga Mihály elszólta magát: ha a Fidesz kormányra kerül, be akarják vezetni a svéd modellként emlegetett egyéni számlás NDC-nyugdíjrendszert. Erről aztán gyorsan letettek, mert rájöttek, hogy lyukra futottak. Meggyőződésem, hogy egy új nyugdíjrendszerre akkor sem volt és most sincs kidolgozott, szakmailag alátámasztott tervük. Folyamatosan blöffölnek, tesztelik a társadalmat, hogy mire vevők és meddig mehetnek el. Ha a társadalomban nincs elementáris felháborodás, akkor miért ne csinálják, gondolják ők.

Élő példa erre a magánnyugdíjpénztárak államosítása. Annyira azonban nem buta a kormány, hogy ne jöjjön rá, bizony ebből nagyon sok probléma adódhat. Ezt a pénzt két-három éven belül el fogják költeni, s mi lesz utána? Nyilvánvaló, nem a nyugdíj finanszírozására akarják a megtakarításokat fordítani. A 2011-es költségvetésben láttunk olyan indítványt, amely a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokból kívánja finanszírozni például a januárban felállított főispáni állami hivatalokat, továbbá Orbán Viktor kijelentette, hogy ebből a pénzből szeretné csökkenteni az államadósságot.

A magán-nyugdíjpénztári rendszer 1998-as indulásakor is tudta mindenki, hogy ez átmenetileg hiányt üt majd az állami pillérben, ezt a rendszer indulásakor a szakértők kiszámolták. A demográfiai trendek már akkor felvázolták, hogy az akkori - tisztán állami - struktúrában középtávon sem lehet finanszírozni a nyugdíjrendszert. Ezért született az a döntés, hogy hosszabb távon tehermentesítsék az állami pillért az öngondoskodó rendszer létrehozásával. Később, amikor nagy tömegével jönnek be a nyugdíjrendszerbe azok az aktív foglalkoztatottak, akik elérik a hatvankét évet - például a Ratkó-korszak gyermekei -, nekik a magánpillérbe irányított pénzekből 2012-től már fizettek volna nyugdíjakat a magánkasszák, ezzel tehermentesítve az állami pillért. A pénztártagok pedig pontosan tudták követni, hogy hol tart a megtakarításuk. Az állami pillérbe befizetett összeggel kapcsolatban viszont nem tudják, hogy mi történik majd a visszaosztásnál. Mennyit, mikor és milyen indexálás mellett, ezekre a mai napig nem adott a kormány választ. A lényeg, ha a foglalkoztatás bővítéséből nem származik annyi járulékbevétel, mint amennyi járadékot ki kell fizetni, az államnak ezt adóforintokból kell pótolnia. De a miniszterelnök úr azt mondta a Wall Street Journalnak, illetve a Dow Jones internetes portálnak, hogy csak és kizárólag annyi járadékot fizetnek ki, mint amennyi járulékbevétel van.

hvg.hu: Ez mit jelent?

K.L.: Háromezer milliárd forint a nyugdíjkiadások főösszege az idei költségvetésben, a nyugdíjkasszából pedig évről évre ötszáz-hatszáz milliárd forint hiányzik. Ennyivel kevesebb a beszedett járulék, mint a kifizetett nyugdíjak összege. Ha pedig ezt a hiányt kivonjuk a főösszegből, akkor húsz százalék mínusz keletkezik. A kormány három dolgot tehet: növeli az aktív dolgozóktól beszedett nyugdíjjárulékot és változatlanul hagyja a rendszert. Ez az út azonban nem járható, ugyanis sem a munkavállalók, sem a munkaadók nem terhelhetők tovább. Másik variáció, húsz százalékkal csökkentik a nyugdíjakat, a harmadik lehetőség pedig, mérséklik a nyugdíjrendszerbe belépők számát, és emelik a nyugdíjkorhatárt. Egyébként az előbb említett két külföldi médiumnak Orbán Viktor azt is kijelentette, hogy a jövőben senki nem mehet el korhatár előtt nyugdíjba. De ott van az a lehetőség is, hogy a hozzátartozói nyugellátásokat megnyirbálja. A kormánynak ezt meg kellene beszélnie a társadalommal, de úgy látom, eszük ágában sincs megtenni. Ne felejtsük el, a nyugdíjrendszer nemcsak a ma nyugdíjasait érinti, hanem mindenkit. A kormány nagy hazugságának tartom a rokkantnyugdíjasokkal kapcsolatos hangulatkeltést. Vitathatatlan, hogy 740 ezer fő a rokkantnyugdíjasok száma, de azt soha nem teszik hozzá, hogy a többségük már korbetöltött nyugdíjas. A korhatár alatti rokkantnyugdíjasoknak a száma kb. 330-340 ezer fő, és határozottan visszautasítom, hogy ezzel az emberek nagy többségét csalónak, gazembernek nevezik.

hvg.hu: Nem csinálta volna meg ugyanezt a korábbi kormány is, ha lett volna ereje? Nem a szigorítást követelik a külföldi hitelezők és a magyar reformközgazdászok?

K.L.: Emlékszem, amikor egy évvel ezelőtt kirobbant a svéd modellként emlegetett egyéni számlás NDC- nyugdíjrendszerrel kapcsolatos vita, utána Orbán Viktor egy kampánygyűlésen bejelentette, hogy nem gondolkodnak semmilyen nyugdíjreformban, mert szerinte is fenntartható a rendszer 25-30 évig. A szocialista kormány utolsó két évében nagyon sokat szigorított a nyugdíjrendszeren. Lépcsőzetesen emeltük a nyugdíjkorhatárt, szigorítottunk a bonus-malus rendszeren, azaz a nyugdíjba vonulás lehetőségein, s mi vezettük be az induló nyugdíj bruttó bér helyett nettó bérből történő megállapítását is. Nem tudok arról, hogy külföldi hitelezők és a magyar reformközgazdászok azzal álltak volna elő, hogy a nyugdíjrendszert meg kellene reformálni. Ha lett volna ilyen kezdeményezés, utasítás, én arról biztosan tudnék.

A négy évvel ezelőtt létrejött Nyugdíj és Időskor Kerekasztal tagjai előre kiszámították, hogy 2012-ben hányan lesznek ebben az országban, mekkora lesz a foglalkoztatottság, mennyien mennek el nyugdíjba, mennyi lesz a rokkantnyugdíjas, mennyi lesz a hozzátartozói ellátás és a saját jogon járó öregségi nyugdíj. Ezeket a számításokat figyelembe kéne venni, de a kormány ebből nem fogad el semmit. Kíváncsian várom, hogy február közepén Matolcsy miniszter úr mit fog letenni a brüsszeli asztalra. 

hvg.hu: Mi a véleménye arról, hogy a Fidesz szerint a szocialisták folyamatosan csökkentették a nyugdíjak értékét és kötelezővé tették a nyugdíjbefizetések tőzsdére vitelét?

K.L.: Hazugság, ugyanis a nyolcéves kormányzásunk ideje alatt a nyugdíjak reálpozíciói több mint húsz százalékkal növekedtek. Mi dolgoztuk ki, majd hajtottuk végre az úgynevezett nyugdíjkorrekciós programot, ami 2,5 millió állampolgárt érintett. Az értékvesztett nyugdíjak felzárkóztatása is a szociálliberális kormány nevéhez köthető, ami 780 000 embert érintett. Mi vezettük be a 13. havi nyugdíjat is, bár nem vitatom, mi is töröltük el, amikor már nem tudtuk tovább fizetni. A felelőtlenség részünkről az lett volna, ha fenntartjuk a rendszert, ugyanis akkor a 12. havi nyugdíjat sem tudtuk volna kifizetni, s az ország ugyanúgy összedőlt volna, mint Görögország. Mi találtuk ki és vezettük be a szépkorúak jubileumi juttatását, de a szocialisták voltak, akik jóval korábban bevezették a 65 éven felüliek ingyenes utazási kedvezményét is. Soroljam még? Azt gondolom, hogy a 2002 és 2008 közötti időszakot a nyugdíjas-társadalom aranykorának lehet nevezni, a rendszerváltás óta Magyarországon az idősek ügyében és a reálpozíció javulásában soha nem volt annyi pozitív intézkedés, mint abban a hat évben.

Óriási hazugság az is, hogy tőzsdére vittük a nyugdíjakat. A PSZÁF 2010-ben készített kimutatásából világosan kiderül, hogy a magánnyugdíjpénztárak megtakarításaik 52 százalékát kötvényekben és állampapírokban tartották, tehát ilyen módon az államot finanszírozták a magánnyugdíjpénztárak. A portfóliójuk 34 százaléka volt befektetési jegyben és csupán 9 százalékuk részvényekben, 3 százalék egyéb befektetésekben és bankszámlán, 2 százalékot pedig készpénzben kellett tartani, ez utóbbit törvény írja elő.

Szintén a PSZÁF kimutatása szerint, a gazdasági világválság idején a pénztári vagyonban volt egyfajta romlás, de aztán volt olyan pénztár, ami a múlt évben 34 százalékkal bővült. A magánnyugdíjpénztár egy hosszú távú megtakarítás, melyből egy évet kiragadni butaság. A teljes időszakot kell nézni, az pedig lineáris növekedést mutat, a tizenkilenc magánnyugdíjpénztár vagyona 3100 milliárd forint volt. Ha nem lett volna benne pénz, nem kellett volna Orbán Viktornak.

hvg.hu: És ha mégis jól alakul a magán-nyugdíjpénztári rendszer államosítása, végül is az Európai Unió huszonhét tagországából húszban nem vezettek be második pillért?

K.L.: Egyet ne felejtsünk el, hogy például Hollandiában és Angliában hatszáz éve kapitalizmus van, de említhetném még a dánokat, a belgákat, a luxemburgiakat, és még sorolhatnám. Ott az állami pillér mellett mindig az öngondoskodás volt a fő cél. Magyarországon azonban 1998 előtt az állami pilléren kívül nem volt semmi más. A kormány hagyhatott volna mindent úgy, ahogy volt, hiszen mint mondtam, a szigorításokkal 25-30 évre fenntartható a rendszer. De nekem szimpatikus a németek pontrendszere is, de nem lennék ellene annak sem, ha a magyar társadalom azt mondaná: csináljunk egy olyan rendszert, ahol mindenkinek van egy alapnyugdíja, amire rájön a munkaévek számával szerzett jogosultság. Nem azt mondom, hogy egyedül és kizárólag a vegyes rendszer a működőképes. Amikor az uniós csatlakozásunkkor le kellett adni Brüsszelben a nyugdíjstratégiai elemzésünket, ott mondtam egy konferencián, ha a suszterszéknek nem három, hanem két lába lenne, akkor felborulna. Ez vonatkozik a nyugdíjrendszerre is.

Meggyőződésem, hogy egyidejűleg kell működőképesnek, finanszírozhatónak és rugalmasnak lennie, mert jöhetnek olyan kihívások, amire jó válaszokat kell adni. Gondolok például a Ratkó-korszak gyermekeinek 2012-es tömeges nyugdíjba vonulására. A rendszer hiába fog rugalmasan működni, ha nem lesz benne elég forrás a járadékok kifizetésére. A nyugdíjrendszernek a stabilitás és a kiszámíthatóság az alapja, ami a jelenlegi kormány cselekvési programjából hiányzik, és az állam nem lesz képes a jelenlegi színvonalon egyre több embernek egyre magasabb nyugdíjakat fizetni a közeljövőben.