Arccal Veszprém felé, mert ha a Navracsics Tibor lemondása miatt felszabadult képviselői helyet is ellenzéki jelölt nyeri el, akkor megszűnik a Fidesz-KDNP parlamenti kétharmada! Ezt olvasom lépten-nyomon. Pedig nem pontosan így van.

A közönségesen kétharmadosnak nevezett sarkalatos törvényeket a jelenlévő képviselők legalább kétharmadának szavazatával lehet elfogadni vagy módosítani. Ez a gyakori eset, szinte minden héten van valamelyik szavazásnak olyan pontja, amely ebbe a kategóriába esik. Ez azonban sosem gond, mert az elmúlt 24 év tapasztalata szerint a mindenkori kormánypártok mindig fegyelmezettebbek, mint az ellenzék, amely – a függetleneket is ide sorolva – gyakorlatilag soha nem jelenik meg teljes létszámban. Vagyis ki merem jelenteni: ha netán Veszprém – egyébként kevéssé valószínű – elvesztése miatt 199-ből 132-re csökkenne a kormánytöbbség (ez 66,3%, egy fővel kevesebb a kétharmadnál), az ilyen minősített többségű szavazások túlnyomó részét akkor is sikerrel tudná venni a kormányoldal.

Az úgynevezett abszolút kétharmadra, tehát az összes képviselő kétharmadára sokkal ritkábban van szükség. (Ebbe a betöltetlen helyeket nem számítják bele, tehát ha a vasárnap megválasztott Horváth Imre leteszi az esküt, akkor 198 képviselő lesz, és abból 132 a kétharmad, ami megvan a Fidesz-KDNP-nek.) Ilyen szavazataránnyal lehet módosítani az alaptörvényt, de erre mostanában se szándék, se szükség nincs.

Az összes képviselő kétharmadával lehet továbbá megválasztani különböző fontos közjogi méltóságokat, így első körben a köztársasági elnököt, továbbá például a Kúria vagy az OBH elnökét. Ilyen választás is csak egy lesz a közeljövőben, 2015 februárjában Paczolay Péter alkotmánybíró utódjáé, hiszen egyébként 2010 óta minden fontos posztot 9-12 évre feltöltöttek a mostani többségnek megfelelő emberekkel. Ráadásul a személyi ügyekben titkos a szavazás, tehát könnyebb diszkréten megnyerni valakit az ellenzékiek közül, hiszen az illető nem járatja le magát, ha nyomós érvek hatására enged a rábeszélésnek, mert ez nem derül ki róla. És éppen az egyik legutóbbi alkotmánybíró-választás mutatta: találhat a kormányoldal olyan jelöltet, akit például jobbikosok szintén támogatni tudnak. (Olyat, aki az MSZP-nek vagy a baloldali függetleneknek megfelelne, bizonyára nem is keresnek.)

Mindez nem jelenti azt, hogy a várható veszprémi időközi választás érdektelen. Lélektani hatása bizonyára lenne a kétharmados kormánytöbbség elvesztésének, tehát az ellenzéki pártok okosan teszik, ha komoly jelölteket állítanak, és erős kampányt folytatnak. Az azonban nem igaz, hogy egy esetleges ottani ellenzéki győzelem lényegesen megváltoztatná az erőviszonyokat, vagy megakadályozná az eddigi erőszakos, egyeztetések nélküli kormányzás folytatását.