Techet Péter
Techet Péter

Sem az Európai Uniótól, sem egyetlen tagállamától nem lehet elvárni, hogy egy klubban maradjon illiberális rezsimekkel. Vélemény.

Kevés nyugat-európai politikus van, aki érti, mi és miért folyik jelenleg Kelet-Európában, különösen Lengyelországban és Magyarországon. A nyugat-európai politikusok neveltetésük és szocializációjuk miatt azt hiszik, a folyamatokat észérvekkel, az erkölcsre való hivatkozással vagy a jog segítségével befolyásolni lehet Európa e táján. Naivitásukban azt gondolják, hogy Budapestet vagy Varsót meg lehet győzni, ha olyan jogi eljárásokkal fenyegetik őket, amelyeknek tényleges következményük nincs. Talán számos nyugat-európai politikus számára az a földrajzi közelség hiányzik Kelet-Európához, ami viszont már például Bécsben megvan.

Christian Kern osztrák szociáldemokrata kancellár pontosan tudja, kikkel van dolga, és milyen nyelvből értenek a határ másik oldalán. A kelet-európai politikusok és társadalmak csak a tények erejéből, az erő nyelvéből értenek, és ez az, ami a brüsszeli döntésekből, intésekből, figyelmeztetésekből hiányzik.

Christian Kern nemrég hosszabb interjút adott a német konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung napilapnak, amelyben nyugat-európai politikustól eddig nem hallott józansággal írta le a kelet-európai helyzetet. Nem a morál vagy a vágyak világába menekült, hanem arról beszélt, ami van, és ami jelenleg lehetséges lenne. Kern felismerte, hogy a jelenlegi magyar és lengyel kormányokkal az ellenség a házon belülre került. Mi lehet a megoldás? Bizonyosan nem egy újabb semmire se jó brüsszeli határozat. Lehet bízni például a kormányváltásban, amely persze Magyarországon gyakorlatilag tudományos fantasztikus irodalom körébe tartozó lehetőség.

De a még létező és erős lengyel ellenzéket is el tudja a formálódó varsói illiberális rezsim nyomni. Ahogy Kern mondta: „Tekintve, ami jelenleg az ellenzékkel és a sajtószabadsággal történik (ezekben az országokban – T.P.), nem szükséges túlcsorduló reményekkel élni“. Egy nyugat-európai politikus legfeljebb eddig jutna az elemzésében, és szomorúan állapítaná meg, hogy talán mégis változik majd valami. Kern azonban nem bízná a véletlenre a változás lehetőségét. Ö pontosan tudja, mert Bécsből, a világ negyedik legélhetőbb országának fővárosából egészen jól látni, hogy például Magyarországon az EU-s pénzek nélkül szó szerint semmiféle beruházás nem lenne. Orbán rezsimjét tehát a nyugat-európai adófizetők tartják el.

©

Erre az egyszerre komikus és szomorú helyzetre eddig azonban csak Matteo Renzi egykori olasz kormányfő mellett Christian Kern (képünkön) mutatott rá élesen. Természetesen a pénzeket nem holmi büntetésből kéne megvonni. Azok a nyugat-európai ötletek, hogy például az eleve működésképtelen kvótarendszert az EU-s pénzekkel való fenyegetéssel verjék át, teljes mértékben helytelenek és kontraproduktívak. Ráadásul sem az Európai Unió szerződéseiből, sem alapelveiből egy ilyen nyomásgyakorlás nem levezethető. Kern az EU-s támogatásokat nem büntetés gyanánt vonná vissza, hanem egyszerű következményként.

Miről van szó? Igen, tiszteletben kell tartani a magyar és a lengyel választópolgárok akaratát, ha a relatív többségük újra autoriter rendszerben akar élni. Természetesen elég lebutított demokráciafelfogás az, amely a relatív többség uralmaként fogja fel a demokráciát (ezt még Carl Schmitt is elutasította), ugyanis a liberális demokrácia az intézmények és a kisebbségi jogok révén éppen a többség zsarnokságától védi meg a polgárokat. De ez egy demokráciaelméleti vita, amit ráadásul a magyar és a lengyel viszonyokra vonatkoztatva nem Bécsben vagy Brüsszelben, hanem Budapesten és Varsóban kell lefolytatni. A magyar és a lengyel kiiratkozást a liberális demokráciák köréből az Európai Uniónak a tagállami szuverenitás elvéből kifolyólag jelenleg el kell fogadnia.

Azt azonban már sem az Európai Uniótól, sem egyetlen tagállamától nem lehet elvárni, hogy egy klubban maradjon illiberális rezsimekkel, sőt mi több, e rezsimeket a nyugat-európai adófizetők pénzéből még támogasson is. Kern erre utalt. Vissza kell vonni a nullára a Lengyelországnak és Magyarországnak juttatott EU-s támogatásokat, ugyanis mindkét ország nyíltan és deklaráltan szembefordult az Európai Unió alapját képező alapelvekkel. Az Európai Unió alapértékei nem erkölcsi felfogások, hanem jogi kötelezettségek, amelyek a lisszaboni szerződésben szerepelnek: emberi jogok, szabadság, demokrácia, egyenlőség és jogállamiság. Budapest és Varsó mindegyiket megsértette már annyira, hogy ha például EU-tagjelöltek lennének, akkor szóba sem jöhetne a felvételük.

De ha ez így van, miért tűr az EU? Milyen példát mutat ez a többi tagjelölt országnak, amelyektől eszerint Brüsszel olyan értékeket, normákat vár el, amelyeket a tagállamoktól már nem tud megkövetelni? És milyen képet mutat magáról az Európai Unió, amikor gond nélkül pumpálja a pénzeket illiberális rezsimekbe?

Magyarország és Lengyelország az EU-s pénzek nélkül életképtelen lenne. Csak mivel az EU nem szüntette be a támogatásokat, a magyarok és a lengyelek egy része még mindig nem észlelte, hogy ami fejlődés országukban esetleg van, az mind az osztrák, német, belga, holland, finn (stb.) adófizetőknek, s nem a budapesti vagy a varsói kormánynak köszönhető.

Christian Kern azt mondta, hogy a következő EU-s fejlesztési pénzek eldöntésének napja lesz a D-Day, amely megmutathatja az EU erejét. És hogy nem tűri, ha valaki az EU pénzéből ellene politizál. E felismerésre, mármint hogy Budapest és Varsó másból, mint a pénzek megvonásából, nem fog érteni, lassan-lassan azért már Berlinben is kezdenek egyesek rájönni. Az érdem, hogy mindezt fel merte vetni, Christian Kerné. És nem csak a nyugat-európai adófizetők érdekében! Elvégre a magyar és a lengyel népnek se jó, ha azért kell illiberális rezsimekben élniük, mert az Európai Unió nem mer bátor döntéseket hozni a rendszerek ellen.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!