hvg.hu: Vannak bizonyos hasonlóságok Gyurcsány Ferenc miniszterelnök március 21-én nyilvánosságra hozott lemondási szándéka és az ön 2004 augusztusában hozott döntése között?  

Medgyessy Péter: Az öt évvel ezelőtti és a mai helyzetet összehasonlítva inkább a különbség a szembetűnő, jóval kisebb a hasonlóság. Az pusztán formai párhuzam, hogy akkor is, most is miniszterelnök-váltás zajlik, és annak sincs komolyabb jelentősége, hogy ez végül lemondás vagy konstruktív bizalmatlansági indítvány alkalmazásával történik-e.  Akkor a magyar gazdaság viszonylag gyorsan növekedett, ha jól emlékszem évi 4,8 százalékkal. Az egyensúly akkor javuló tendenciát mutatott, bár a hiány magasabb volt, mint most. Ugyanakkor Magyarország adóssága lényegesen kisebb volt. És akkor, 2004 augusztusában nyoma sem volt a világgazdasági válságnak. Vagyis a társadalmi és a gazdasági környezet egészen más volt. A társadalom akkor inkább a pozitív várakozás álláspontjára helyezkedett, annak a robbanással fenyegető feszültségnek, amit most érzünk, nyoma sem volt. Ma a politikai hibák, a világgazdasági válság, a politikai szembenállás kiéleződése következtében pattanásig feszült a helyzet.

hvg.hu: Ön 2004 augusztusában lemondott, meg sem várta a konstruktív bizalmatlansági indítványt. Elvesztette a koalíciós partnernek és az MSZP vezetőinek a bizalmát, ráadásul feltehetően mélységesen csalódott, hiszen a volt tanácsadója és sportminisztere, Gyurcsány Ferenc kivált a kormányából, majd kiderült, hogy a kormányfői székre aspirál. Mondják, a lemondás edzi a jellemet. Gyurcsány Ferenc viszont úgy maradt, mintha menne.

Medgyessy és Gyurcsány sportminiszter 2004. augusztus 1-jén, Tatán. Gyurcsány még aznap lemondott, hogy azután kormányfő legyen. © Túry Gergely

M. P.: Az én személyiségem jelentős mértékben különbözik Gyurcsány Ferencétől. Én 2007-ben, amikor feltették a kérdést, hogy a miniszterelnöknek le kellett volna-e mondania az elvesztett egészségügyi népszavazás után, egy interjúban azt feleltem, hogy nem akkor, hanem már az őszödi beszéd kiszivárgása után el kellett volna búcsúznia a hivatalától. Ez az országnak és a baloldalnak is jobb lett volna, ahogy a saját politikai jövőjének is. Akkor, 2006. szeptember végén még elegánsan tudott volna távozni, tekintettel arra, hogy mindaz, amit a beszédben elmondott, lesújtó volt, de igaz. Óriási hibát követett el, hogy nem a magyar társadalom színe előtt teregette ki a szennyest, és ezt csak tetézte azzal, hogy amikor a beszéd nyilvánosságra került, nem mondott le. Persze, tisztában vagyok azzal, milyen nehéz levonnia a konzekvenciákat valakinek, amikor a saját személyéről van szó. De már késő ezen elmélkedni.

hvg.hu: Mit vár az új miniszterelnöktől, akire egyébiránt éppen Gyurcsány tesz javaslatot?  

M. P.: Őszintén szólva, semmi jót. Bármilyen kiválóság kerüljön is ebbe a pozícióba, nem lesz képes az országtól teljes támogatást szerezni tervei megvalósításához. Ha jól meggondoljuk, egy év alatt nem is lehet reformokat végrehajtani. Rendet tenni talán lehet a gazdaságban, de ez nem azonos a reformmal. Ehhez leginkább Bokros Lajos értene: a vásárlóerő drasztikus kézben tartása, és olyan lépesek, amelyek átláthatóbbá teszik a gazdaságot. De ezek, ahogy említettem, nem azonosak a régen sürgetett reformokkal. A reformokhoz kidolgozott koncepcióra lenne szükség, ami jelenleg hiányzik. A szakapparátusok szerepét ezek kidolgozásában nem szabad lebecsülni. Márpedig a magyar kormány évek óta ezt teszi. 

Attól tartok tehát, hogy ez a mostani lemondás nem sokat segít. Egy jó, erős kezű miniszterelnöktől legjobb esetben is csak azt várhatjuk, hogy megállítja a magyar gazdaság további romlását, ami már komoly teljesítmény lenne tőle. Még valamit tehet az új miniszterelnök: bizalmat kelt maga iránt külföldön és Magyarországon.

Kormányváltás - Olvassa el az összes hírt a hvg.hu-n!

© Stiller Ákos

hvg.hu: Ez most igazán hiánycikk. 

M. P.: Szomorú, de így van. De a baloldalban, a Magyar Szocialista Pártban is egyre kevésbé bíznak az emberek.

hvg.hu: Külföldi megfigyelők állítják, hogy a magyar társadalmat és gazdaságot csak egy „szociális mészáros” lenne képes talpra állítani. De a szocialisták továbbra is viszolyognak a drasztikus módszerektől, amit a távozó kormányfő is egyértelművé tett kongresszusi beszédében. Az új miniszterelnöknek tömérdek ellentmondó elvárásnak kell majd megfelelnie, nem biztos, hogy találnak erre megfelelő embert. 

M. P.: Ilyenkor egy pártnak nem szabad válogatósnak lennie. Aki elvállalja a miniszterelnökséget, és el tudja hitetni, hogy van hozzá elegendő akarata és szakértelme, azt meg kell bízni. Én, azzal együtt, hogy nem hiszek abban, hogy Bokros Lajos képes lenne a hátralévő idő alatt strukturális reformokat végrehajtani, őt nevezném ki kormányfőnek. Az ő habitusa nem reformer - nem hiszek abban, hogy a nagy elosztási rendszerek átalakítását képes megcsinálni, ehhez nem elég szofisztikált a gondolkodása -, hanem rendcsináló. De már azért is hálásak lehetnénk, ha rendet tenne a magyar gazdaságban. Ami Surányi Györgyöt illeti, úgy tudom, ő nem vállalná a miniszterelnökséget.

hvg.hu: Ön szerint érdemes kísérletezni egy új miniszterelnökkel, vagy inkább  előrehozott országgyűlési választásokat kellene tartani?

M. P.: Meggyőződésem, hogy az előrehozott választás most már mindenkinek jobb lenne. Hasznos lenne a baloldalnak, a szocialistáknak is, ahogy ezt már két évvel ezelőtt elmondtam, 2006 végén, az őszödi beszéd és a 2007-es költségvetés jóváhagyása után. Mostanra végképp elveszett a bizalom, és most már a parlamenti többség sincs meg. Az ország számára jobb lenne, ha egy bizalmat élvező, szilárd többséggel rendelkező kormány hajtaná végre a szükséges reformokat. Ezt a megoldást akkor sem lehet elkerülni, ha tudni lehet, hogy a baloldal elveszíti a következő választást. Szerintem a baloldal számára is jobb gyorsan lenyelni a békát, és utána, emberileg, eszmeileg megújulva készülni a 2014-es választásokra.

hvg.hu: Az MSZP-ben nem igazán nyerő ez a megoldás. 

M. P.: Ha sokáig húzzák az időt, fokozódni fog a már most is érezhető erózió a baloldalon. Nemrég egy jelentős gazdasági pozíciót betöltő emberrel beszélgettem, aki szerint az előrehozott választással az a baj, hogy az országot hónapokra, akár egy fél évre is leállítja. Erre azt feleltem neki: miért, a következő tizenkét hónapban nem áll le akkor is az ország, ha nem tudunk kiállítani erős parlamenti támogatottsággal rendelkező, bizalmat élvező kormányt? Az agónia az első esetben három-hat hónap, a másik esetben tizenkettő. Tudom, nem népszerű a baloldal és a liberálisok körében az, amit mondok, de az a véleményem, hogy mindkét tábornak nagyvonalúbbnak kellene lennie, túl kellene lépnie a saját, személyes és rövid távú érdekeken.

hvg.hu:  Hajlandó lenne ismét politikai szerepet vállalni?

M. P.: A válaszom egyértelmű nem. Távol tartom magam az aktív politikától. Ugyanakkor a tudásomat, nemzetközi tapasztalataimat és kapcsolataimat szívesen hasznosítanám az ország érdekében. Elég, ha arra emlékeztetek: ha megkérdeznek, semmiképp sem helyeseltem volna, hogy Gyurcsány Ferenc „rátörje az ajtót” a nyugati vezetőkre, hogy lerövidítsék Magyarország várakozását az eurózóna előszobájában, és támogatást szerezzen Kelet-Közép Európa szanálásához. Úgy viselkedett, mint elefánt a porcelánboltban. Holott az elképzelésében volt fantázia, és a kezdeményezése, megfelelő diplomáciai előkészítés után, hasznunkra vált volna.

Pelle János