Giuseppe Mezzofanti olasz bíboros, aki maga is 58 nyelven beszélt, magyarul négy nyelvjárást írt és beszélt tökéletesen, 1817-ben ezekkel a szavakkal fogadta ékes magyar nyelven Habsburg József Antal János főherceget, népszerű nevén József nádort: „…Tudják-e, hogy melyik az a nyelv, amelyet konstruktív képessége és ritmusának harmóniája miatt az összes többi elé, a göröggel és a latinnal egy sorba helyeztek? A magyar! Az új magyar költők verseit ismerem, amelyeknek dallamossága teljesen magával ragadott. Kísérjék figyelemmel a jövő történetét és a költői géniusz oly hirtelen fellendülésének lesznek tanúi, amely teljesen igazolja jóslatomat. Úgy látszik, mintha a magyarok maguk sem tudnák, hogy nyelvük milyen kincset rejt magában…” 

Giuseppe Mezzofanti bíboros

Az olasz bíboros, sajnos tévedett, mert a magyar nyelv használata, írásban és beszédben egyaránt, fellendülés helyett látványosan leromlott. Rossz szokássá vált a fordított szórend használata, amely miatt a mondatok értelme és a mondanivaló hangsúlya sem azon a helyen van, mint ahol lennie kellene. Ugyancsak rontja a magyar közbeszédet és a sajtótermékek minőségét az idegen szavak felesleges és sokszor nem is helyénvaló használata. Miért akarják egyesek folyton idegen szavakkal fitogtatni a műveltségüket? Ha összehasonlítjuk a magyar szókincset az angollal, akkor kiderül, hogy míg az angol, de a német is, csupán néhány ezer szót használ, addig a magyar nyelv csaknem félmillió szót, azaz, mindenre van kifejezése.   

Az írott magyar nyelvre az egyik legnagyobb csapást az internet 1990-től kezdődő rohamos elterjedése mérte, azzal, hogy a nyilvános világhálóra olyanok is írhatnak szövegeket, akik jószerével állandóan bukásra álltak magyarból. Tehették-tehetik, mert az írásaikat álnéven jelentetik meg, ezért a nevükhöz kötötten nem derülhet ki az iskolázatlanságuk és/vagy a műveletlenségük. Tehetik, mert nincs semmilyen kontroll az internetre feltett szövegek felett, például névtelenül bárkit lehet gyalázni. A különböző párbeszédes fórumok a legrosszabb formát hozzák ki az emberekből, mert az úgynevezett moderálás nem működik, csak ígérgeti az adott honlap tulajdonosa. 

A magyar beszéd hivatásos gyilkolása büntetlenül folyik a különféle médiumokban, ide érte a közmédiumokat is, de különösen a kereskedelmi médiumok előretörése óta van ez így. Az soha sem volt elfogadott, legalábbis a rendszerváltás előttig biztosan nem, hogy olyan személyek kerüljenek mikrofon (kamera) elé, akiket ne vizsgáztatott volna, az egyeseknek rossz emlékű, Szabó László Zsolt által létrehozott, hajdanvolt Nyelvi és Mikrofonbizottság. Mára az akkoriban még kiválóan beszélő, vizsgázott bemondók és műsorvezetők is elvesztek a korpa között. A szép és értelmes beszéd tanításának egyik lelkes úttörője volt a fiatalon, 51 éves korában elhunyt Montágh Imre. Nevéhez kötődik az „Útravaló” című televízió-sorozat, amelyben fiatal színészjelölteket igyekezett a szép és helyes magyar beszédre megtanítani a nézők okulására. Manapság már ez sem lenne fontos? A magyar nyelv egyik jeles védelmezője volt Lőrincze Lajos nyelvész is, „Édes Anyanyelvünk” című rendkívül hasznos sorozatát éveken keresztül sugározta a Kossuth rádió – sajnálom, hogy nincs hasonló folytatása. 

A napi sajtóban és a médiumokban elterjedt kirívó szörnyűségek közül hadd említsek néhányat. A mely és az amely teljesen eltérő jelentésű szavaink összekeverése, az ám értelmetlen használata. Újságírók gyakran ezt írják-mondják egy közszereplővel készített riportban: „úgy fogalmazott” – holott a fogalmazást az újságíró követte el, ugyanis a nyilatkozó csak elmondta a véleményét. A határozatlan számnevek téves használata már annyira elterjedt, hogy szinte teljesen beépült a közbeszédbe, a hivatali levelezés is hemzseg ezektől. A feltételes mondat kezdőszava a ha - a mondat második részében párban áll az akkor szóval. A közbeszédben amennyiben - úgy szópárral helyettesítik, de a legszörnyűbb az, amikor valaki a kettőt kombinálja a „ha és amennyiben” borzalommal. A valamennyi határozatlan számnevet (jelentése: az egész kis része) az összes és/vagy minden helyett használják teljesen értelmetlenül! Az ezért és azért szavunk lassacskán kikopik a nyelvünkből, mert helyette az így-et írják-mondják, pedig gyakran semmi értelme az adott mondatban. 

A ronda kifejezési formákat, a hibás szóhasználatot egymástól veszik át a sajtó munkatársai, emiatt kialakult egyfajta egyen-szöveg. A sajtótermékek nem túlságosan nyereségesek, ezért nem telik szakszerű lektorok foglalkoztatására, ha mégis van ilyen egy lapnál, akkor a „kollégák” kitúrják, mert nem képesek elviselni a kritikát, inkább ragaszkodnak a pocsék fogalmazású szövegeikhez. A médiumok egyáltalán nem veszik igénybe lektor közreműködését, ezért a bemondók a hibás szövegeket olvassák fel a súgógépből. A közbeszéd romlásában gyakran a szinkronszövegek is élenjárnak, mert a hangjukat kölcsönző szövegmondók egy része sem eléggé képzett, vagy pénzért bármire hajlandó.  

Kedves kollégák, tisztelt barátaim!  Fogjunk össze anyanyelvünk védelmére, indítsunk harcot a nyelvrombolók, a nyelvrombolások ellen. Mutassunk mi magunk jó példát, beszéljünk-írjunk magyarul!