Elek István: Jogtipró-díjat Orbán Viktornak!

A Szabadság Kör alapító tagja nyílt levelet intézett a társaságot vele együtt létrehozó Gulyás Gergelyhez, Hankiss Ágneshez és Szájer Józsefhez, amelyben értetlenségét fejezi ki, hogy az idei Jogtipró-díjat miért Daniel Cohn-Bendit, és miért nem Orbán Viktor kapta.

Kedves Barátaim!

Egy rádióinterjúban már jeleztem a szándékom, de most szeretném formálisan is a tudomásotokra hozni, hogy október 21-i hatállyal kiléptem a Szabadság Körből.

„Hogyhogy csak most?” – kérdezhetné joggal az olvasó, aki jó néhányszor találkozhatott a lesújtó véleményemmel a kétharmados többségű jobboldali koalíció demokráciával kapcsolatos magatartásáról, a kormányzatnak és parlamenti többségének a jogállami gondolkodással való gátlástalan szakításáról. Az alkotmányosság félrerúgásáról, az egyéni és közösségi szabadságjogok és a munkavállalói jogok következetes korlátozásáról, gyengítéséről. A demokratikus hatalommegosztás független nemzeti intézményekben és alkotmányos fékekben és ellensúlyokban megtestesülő rendszerének pártos kisajátításáról és kiüresítéséről, végső soron a megbénításáról.

Jogos a kérdés, hiszen a Szabadság Kör tagjainak többsége, akikkel létrehoztuk 2007 szeptemberében ezt a szervezetet, ma országgyűlési vagy európai parlamenti képviselője, illetve kormányzati tisztségviselője, politikai tanácsadója ennek a szabadelvű demokrácia eszményét eláruló, javításra szoruló intézményeit sarkukból kifordító, gyakorlatának fogyatékosságait a demokratikus működés karikatúrájává fokozó jobboldali koalíciónak. Ez a végzetes folyamat a tevékeny közreműködésükkel, nyílt támogatásukkal, illetve hallgatólagos egyetértésükkel, de legalábbis nyilvános ellenvetéseik nélkül ment végbe.  És ezt nem lehetett nem észrevennem.

Ezért csakugyan logikus lett volna, ha már régen levonom az egyetlen lehetséges következtetést, és elbúcsúzom a Körtől.  Hiszen minek a képviseletére is fogtunk egykor össze? Ha nem emlékeznétek rá, kedves barátaim, húzzátok csak magatok elé az Alakuló Nyilatkozatunkat! Ezt írjuk 2007 szeptemberében, közeledvén a polgári szabadságjogok durva megsértése, a törvénysértő rendőrségi fellépés és eljárások egy éves évfordulójához. 

„Az emberi jogi és közjogi állapotok – a rendszerváltozás vívmányaként – az elmúlt évig alapvetően rendezettek voltak hazánkban. Ma azonban azt látjuk, hogy a Kormánytól a hatalmi ágak rendszerén keresztül elválasztott jogállami intézmények függetlensége, és általában a szabadságjogok, a rendszerváltás óta soha nem látott mértékben veszélyben vannak. A Kormány – egy európai demokráciához méltatlan módon – gyakorlattá tette a független intézmények és állampolgárok elleni törvénysértéseket(…)A sajtó, a jogvédő szervezetek, a civil szervezetek és a közvélemény pedig sokszor nem tudták, vagy nem is kívánták következetesen ellátni demokratikus ellenőrző szerepüket.   

(…)A Kör tagjai szerint a szabadelvű demokrácia mára bajba került Magyarországon, ezért a szabadságjogok védelme hazánkban jóval határozottabb képviseletre szorul. Mi erre kötöttünk formalitások nélküli szövetséget egymással. (…)Arra törekszünk, hogy az Európai Unió-tag Magyarországon visszaálljanak a rendezett közjogi állapotok, a szabadságjogok tisztelete elfogadottá váljon, az azokat érő populista kormányzati támadásokkal szemben a közvélemény és a civil társadalom végre határozottan legyen képes felvenni a harcot.”

Régi szép idők, amikor még mindezt együtt, komolyan gondoltuk. 

Emlékezzetek csak, első ízben, 2008-ban miért is ítéltük oda a Jogtipró-díjat Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszternek! Azt díjaztuk vele, hogy a felügyelete alá tartozó hatóságok „korlátozzák a szólásszabadságot, a sztrájkjogot, a gyülekezési jogot”, illetve „emberi jogi sérelmeket követnek el”. Például a Szabadság Körnek is bírósági eljárással kellett kikényszerítenie a minisztériumból közérdekű adatok nyilvánosságra hozatalát. Hogy megtudhassuk, 2006. szeptember 17-ét követően mennyibe került az állami tisztségviselők védelme, mekkora összeget emésztett fel a kordonok többszöri felállítása, illetve mennyit kaptak a besegítésre szerződtetett biztonsági cégek.

Kedves barátaim, a kilépésem kényszerű válasz arra a sajtóhírre, hogy a Kör, az ez évi Jogtipró-díjat a tudtom nélkül - de mivel formálisan még én is tagja voltam, óhatatlanul a nevemben is – Daniel Cohn-Bendit-nek, az Európai Zöld Párt társelnökének ítélte oda.  Hankiss Ágnes és Szájer József  26-án, Brüsszelben elhangzott szavait idézve azért, mert „Magyarország-ellenes megnyilatkozásai és önös politikai szempontok által motivált kezdeményezései az intoleranciát és a kettős mércét testesítik meg az Európai Parlamentben”. 

Természetesen nem pusztán az indít erre a lépésre, hogy a tudtom nélkül döntöttetek. Ez nagy jóindulattal formálisan még magyarázható lenne azzal a körülménnyel, hogy a korábbi, de már nem használt email-címemre küldtétek a kezdeményezésről szóló levelet.  És mivel nem válaszoltam, a hallgatásom, ha nem is feltétlenül egyetértésnek, de a többségi vélemény tudomásulvételének tekinthettétek. De ehhez is igen nagy adag jóindulat kéne, hiszen néhány hónappal korábban, amikor a hatóságok a kínai miniszterelnök magyarországi látogatásának „zavartalanságát” biztosítva, az napra jogsértően beidézték az itt élő tibetieket, az eljárás elleni tiltakozásul kiadandó nyilatkozat tervezetével még személyesen is meg tudott keresni Gulyás Gergely.

Én pedig, miután néhány ironikus mondattal hangot adtam a csodálkozásomnak, hogy még létezik a Szabadság Kör, átolvasva a szöveget, hezitálás nélkül alá is írtam. Mert az a Kör alapító nyilatkozatának szellemét képviselő derék kiállás volt a hatósági jogsértéssel szemben. És arra gondoltam, igaz, hogy a Ti szerepetek is érthetetlen és elfogadhatatlan volt a számomra a nem oly régen még együtt féltett szabadelvű demokráciánk 2010 tavasza óta tartó szétdúlásában. Vagy talán a Ti szerepetek, akik e széles jobboldali gyűjtőpárttá vált Fidesz szabadelvű konzervatív, mérsékelt konzervatív elitjéhez tartoztatok, talán még érthetetlenebb, még felfoghatatlanabb, mint a társaitoké. Lett légyen bár az élenjáróé vagy csupán a kötelességszerűen támogatóé, illetve a passzív tűrésben elmarasztalhatóé ez a szerep „a Kormánytól a hatalmi ágak rendszerén keresztül elválasztott jogállami intézmények függetlenségének” felszámolásában és a szabadelvű demokrácia eszményét sértő többi ügy vitelében.

 De ugyan – gondoltam Tibet-ügyi kiállásunk idején – miért lenne az jó, ha a számomra elfogadhatatlan szerepetekre tekintettel én most valamiféle morális intranzigenciával tüntetnék, és elzárkóznék a közösségvállalástól Tőletek, amikor éppen helyes lépést készültök tenni? Miért ne segíthetném, hogy engedjetek a lelkiismeretetek sürgetésének, és megtaláljátok azokat a mozdulatokat, amelyek az önazonosságotok helyreállításához vezetnek.  

Az az igazság, hogy én egészen eddig a tibeti ügyig valóban azt hittem, hogy a Szabadság Kör csakugyan megszűnt létezni. Hiszen a tavaly tavaszi választások óta semmiféle életjelet nem adott magáról. A jobboldali koalíció politikai gyakorlatával szembesülve és ebben a Ti kívülről legalábbis problémátlannak tetsző és fenntartás nélküli közreműködéseteket látva, őszintén szólva logikusnak véltem, hogy szép csendben meghalasztottátok. És emlékezni se igen szerettek rá. 

Hiszen, ha a Szabadság Kör következetes akart volna lenni önmagához, 2010 után is képviselte volna az Alapító Nyilatkozata szellemét, mást se tehetett volna, mint hogy egymás után adja ki az elítélő nyilatkozatokat a kormány és a parlamenti többség jogállamot, alkotmányosságot, demokratikus jogokat sértő lépéseiről. Vagyis sorozatban bírálja annak a politikának a lépéseit, amelyet a gyakorlatban a Kör tagjai is képviseltek, támogattak, illetve ellenvetés nélkül elviseltek.

Mondtam is Gulyás Gergelynek, már épp gondoltam rá, hogy megkereslek Benneteket az ötlettel, nem akarnátok-e esetleg Orbán Viktor miniszterelnököt vagy a kormányotokat megkínálni az idén a Jogtipró-díjjal. Hiszen náluk méltóbbat keresve sem találhatna rá a Szabadság Kör. Ti se tagadhatjátok, hogy igazán megdolgoztak érte. 

Erre fel Ti most képesek vagytok azzal előállni, hogy Daniel Cohn-Benditnek szavaztátok meg a díjat, állítólagos „Magyarország-ellenes” megnyilatkozásai miatt? Aki, mint tudjuk, az Európai Parlamentben valóban többször is szenvedélyesen, kemény szavakkal kérte számon a valamikori liberális demokrata eszményei feladását – no természetesen nem Magyarországon, hanem annak miniszterelnökén, Orbán Viktoron. Kritikája nem minden részletében hibátlanul, de a lényeget illetően nagyon is helyénvalóan.

Ez viszont már igen rossz vicc, kedves barátaim.

Nem értelek Benneteket. Tényleg ennyire nem érzékelnétek, hogy milyen visszatetsző a lépésetek mindazok szemében, akik kívül vannak a belterjes világotokon? Nem érzitek a cinizmus netovábbjának a Szabadság Kör nevében ismertetett döntést?  

Sajnálom, kedves barátaim, hogy ezt kell Nektek mondanom, de a továbbiakat csak nélkülem. Ehhez a Szabadság Körhöz nekem már tényleg nincs közöm.