Seres László
Seres László

Aki fontosnak tartja a hoffmannrózsista állami nyomulás elleni fellépést a közoktatásban, az legalább ennyire vegye komolyan hamis ellentétét, a genderista nyomulást is, hiszen az is ugyanúgy hatalmi eszközökkel akarja saját ideológiáját a gyerekekre kényszeríteni.

Miközben új barátunk, az orosz medve megint bevonult valahová, ahová nem kéne; miközben közelednek a választások, és nincs kire szavazni, a nácik viszont megduplázták táborukat; miközben a jegybank jelenlegi elnöke a hazugságok hálójában vergődik a szivárogtatási botrány ügyében, aközben az értelmiség egy része azt tartja fontosnak, hogy lepedofilozza a Magyar Narancsot egy petícióban. És miután a liberális hetilap számára nem azt jelenti a liberalizmus, hogy szájtátva hagyjuk, hogy bárki nyilvánosan Btk.-ba ütköző cselekedettel vádolhasson, ügyvédet küldött a petíciót megfogalmazó nőre, hogy vegye le a szöveget, különben. Azóta áll a bál, hogy a Narancs "ügyvéddel és tőkeerővel" reagált, holott szólásszabadság van, "előbb erőből hazudoznak, aztán erőből kikérik maguknak az erőt", ilyenek ezek. Már amikor éppen nem gyerekeket rontanak meg.

A kifogásolt cikk ugyanis "Nem gyerekjáték – A filmtörténet 10 halálos Lolitája" cím alatt listázta azokat a gyerekkorból épp csak kinőtt, többnyire 14-18 éves színésznőket, akik a szerző szerint koruk dacára – vagy épp azért – a vágy titokzatos tárgyai is lehettek a film egyes férfi szereplői számára. Vagy ott van pl. a Kick/Ass című film, amelynek "egyik leggonoszabb fogása volt, hogy 13 éves főhősnőjét nemcsak szupermenőnek, hanem kifejezetten szexinek is láttatta – így aztán a film összes felnőtt nézője bűncselekményt követett el gondolatban, ha agya egy-egy figyelmetlenebb pillanatban véletlenül a rossz vágányon zakatolt". Tehát gonosz fogás, bűncselekmény, rossz vágány – mindez a petíció szerzője szerint nem mást jelent, mint azt, hogy a MaNcs "egy pedofil cikket publikált".

Én ugyan nem vagyok a szavak embere (© E.P.), de ez a mondat vagy azt jelenti, hogy az írás a pedofíliával foglalkozik; vagy azt, hogy pedofíliára szólít fel, ill. azt helyesli; vagy azt, hogy pedofilokkal szolidáris. Márpedig az ominózus cikk, bár kétségkívül nem a MaNcs eddigi legerősebb írása, egyik kritériumnak sem felel meg. Remélem, a mondat szerzője nem hiszi, hogy egy írás megvalósíthatja a megrontás vagy a kiskorúakkal történő erőszakos nemi közösülés minősített esetének tényálladékát.

Sem a 12 éves Natalie Portman, sem a 14 éves Brooke Shields, sem a szintén 14 éves Jodie Foster nem abuzált vagy abuzálandó szexuális tárgyként, hanem a gyerekkorból épp kinövő, kétségkívül vad szerepeket bevállaló fiatal lányokként szerepelnek a cikkben, amely még csak nem is nagyon töri magát, hogy szexualizálja a gyereklányokat (az pl., hogy Drew Barrymore 17 évesen "már miniszoknyában, bőrdzsekiben, tetovált lábbal rosszalkodott a Poison Ivyban", nem férfifantázia, hanem tény, tessék petíciót írni a New Line Cinema ellen). Most arról már nem is szólva, mennyire lehet "pedofil" az a cikk, amely szerint az ördögűzős, sugárban hányó, káromkodó, alig 14 éves Linda Blair "szép és démoni".

A petíció szerzője, Szigeti Vera pszichológus, nőjogi aktivista azonban nem viccel: az ő olvasatában a Nabokov-regény címszereplője "egy tizenkét éves gyerek, akit anyja halála után a nevelőapja elrabol és rendszeresen megerőszakol", ami legalábbis, khm, enyhén leegyszerűsített olvasata a műnek, majd uniós statisztikát közöl a 15 év alatti lányok szexuális zaklatásáról, hogy aztán oda konkludáljon: "Lolita nem halálos. (Helyesen: Nem Lolita halálos. S.L.) A pedofília halálos."

"A lányok szexualizálása, a felnőttek feléjük irányuló vágyainak felkeltése vagy normalizálása éppolyan súlyos bűn, mint a rasszista uszítás" – írja a petíció szerzője, ami akár igaz is lehet, csak éppen nem a megfelelő újságcikket választotta ennek alátámasztásául. "Önök a gyerekek jogait súlyosan sértő tartalmat tettek közzé" – olvashatjuk halál komolyan, de a java, a rémisztő fordulat csak most jön. Az, ami miatt ez az egész ügy túlnő a MaNcs és egy szélsőséges aktivista vitáján.

A pszichológus-aktivista ugyanis innentől átszervezné mások életét: azt javasolja, hogy "szerzőjüket figyelmeztessék az etikus újságírás szabályaira", ezen kívül őt is meg a lap többi munkatársát "küldjék képzésre a nemek közti egyenlőség témájában", mi több, "alkalmazzanak gender-szakértőt", "publikáljanak alapos és objektív cikkeket a témában jártas szerzők tollából a szexuális erőszakról", plusz legyen "kiegyensúlyozott nemi kvóta a szerkesztőségben". És a csúcs: "Kérjenek bocsánatot a gyerekkori szexuális visszaélés túlélőitől, a veszélyeztetett gyerekektől és szüleiktől".

Figyelem, nem paródiáról van szó. Csak a polkorrekt hajóágyú, a genderőrület szabadult el Magyarországon is, hamis és veszélyes alternatívát kínálva a hazai patriarchális viszonyokhoz.

*

A radikális ökopolitikai filozófia és a radikális iszlám mellett a radikális genderideológia is a társadalommérnökösködő, államilag egyenlősítő, az egyént tagadó, mások gondolatait, viselkedését, öltözködését, fogyasztási szokásait megszabni vágyó szellemi fasizmus megnyilvánulása. Különös ismertetőjele még az Egyedül Lehetséges Világnézet ismeretéből következő kérlelhetetlen felsőbbrendűség, a mások patriar matriarchális módon történő kioktatása, az ideológia "tudományos" mázba bújtatása.

Szigeti Vera és a petíció közel 500 aláírója egyelőre csak polkorrekt átnevelőtáborba küldene, és női kvótával sújtana komplett szerkesztőségeket, de ha következetesek, és maradnak a John Money vagy annak még súlyosabb követője, Judith Butler által megjelölt úton, akkor nincs megállás: harcolni kell a nemek, pontosabban a nemek közti különbségek ellen. A nemi különbségek ugyanis társadalmi konstrukciók csupán, az evolúció, a biológiai nem pedig annyira jelentéktelen genetikai apróság, hogy simán hanyagolható. Szegény Beauvoir: "Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik" – hirdette, mielőtt láthatta volna, mit csinálnak belőle ezek a kvázifeministák.

Mert azt azért lássuk: a nők és férfiak egyenrangú, egyenjogú szabadságát, individualitását és méltóságát hirdető feminizmusnak az égvilágon semmi köze a gender mainstreaming kirekesztő, totalitárius őrületéhez. Magyarországon is micsoda leépülést jelent ez a petíciónyi megnyilvánulás, mondjuk a rendszerváltáskor a Feminista Hálózatba tömörült bátor, szabadságszerető lányok tiszta világlátásához képest. Természetes, hogy az évszázados nemi sztereotípiák károsak (Beauvoir erre gondolt), valóban botrányos a kislányok korai szexualizálása, és jó lenne, ha megtisztulna a közélet a bántalmazástól, családi erőszaktól, pedofíliától, szexista, buzizó beszólásoktól – de amit a genderfasiszták akarnak, az valami teljesen más.

"A konstruált rendszerek látszólagos egyértelműsége, amely az embereket »férfiakra«, »nőkre«, illetve »hetero-« és »homoszexuálisokra« osztja be, egy bináris, biologista, esszencialista, fundamentalista és totalitárius gondolkodás alapja, amely kizárólag polaritásokban akarja és tudja érzékelni a világot. (…) Végső következtetésében ez a perspektíva »jó« és »rossz« morális megkülönböztetéséhez vezet" – írta a németországi melegjogokért küzdő genderaktivista, Stefan Timmermans. Helyben volnánk: a fő bűn a morális megítélés, idézőjeles jó és idézőjeles rossz megkülönböztetése, pedig nincs is olyan, hogy jó meg rossz. Lassan bele kéne már verni az ovisok, iskolások fejébe, hogy minden relatív, minden mindig megkérdőjelezhető, igazság mint olyan nem létezik, kivéve persze az, amit mi mondunk.

Jogos a felvetés, hogy miért kell ekkora ügyet csinálni egy piszlicsáré hazai petícióból, kit érdekel már egy ilyen törpe kisebbség, mindenki azt ír, amit akar (csak mondjuk senkit ne vádoljon alaptalanul pedofíliával, az egyik legundorítóbb, lemoshatatlan állítással). Hát, leginkább azért, mert csírájában kellene elfojtani ezt az őrületet, mielőtt nálunk is az lesz, mint Németországban meg Svédországban meg Amerikában, ahol a gender tanszékek még a válság idején is szépen terjeszkedtek.

A lipcsei egyetemen például már a férfi professzort is Herr Professorinnak, professzornő úrnak szólítják, hogy ily módon is megtegyék az első lépést a nyelv feminista orwellesítése felé. Svédországban a hímnem és a nőnem mellé már bevezették a mesterséges semleges nemet ("hen"), hamarosan bevezetik a semleges nemű vécéket, az óvodákban a "szexista nemi szerepek" leküzdésére szoknyát adnak a kisfiúkra, megszüntetik a lányos és fiús játékokat (erről lásd bővebben Oravecz Éva Csilla fontos cikkét: "A nemek nélküli ország", Nők Lapja, 2014. 2.26), kiiktatják beszédükből a "férfi" és "nő", "apa" és "anya" szavakat, és a francia iskolákhoz hasonlóan meg is választatják velük, milyen neműek akarnak lenni. A Facebookon tömegek osztják meg azt a videót, amely szerint a legrosszabb, amit a kisfiúnkkal tehetünk, ha azt mondjuk neki: be a man (légy férfi). Őrület, de nincs benne rendszer.

Aki tehát fontosnak tartja a hoffmannrózsista állami nyomulás elleni fellépést a közoktatásban, az legalább ennyire vegye komolyan hamis ellentétét, a közeljövőben várható genderista nyomulást is, hiszen az is ugyanúgy hatalmi eszközökkel akarja saját ideológiáját a gyerekekre kényszeríteni. Bizony kétfrontos harcra van szükség: aki elítéli a hoffmannrózsizmust, az nem védheti az átnevelőtáboros genderizmust sem.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!