szerző:
Salusinszky András

Varga Mihály tud róla, hogy az NGM 100 ezer felnőttől venné el a nyelvtanulás lehetőségét?

A hvg.hu múlt pénteki cikkéből megtudhattuk, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium a magyar lakosság idegen nyelvi felzárkóztatására kapott 15 milliárd forintos uniós forrásból 10 milliárd forintot 10 multinacionális vállalat egy-egy tanműhelyének építésére csoportosít át.

A felnőttképzési szakma számára nem újdonság, hogy Parragh László miért beszél olyan lesújtóan a felnőttképzésről és a széles nyilvánosság előtt miért nyilvánítja ki gyakran azon véleményét, hogy a "felnőttképzés pénzmosoda": hiszen ami pénzmosoda, oda nem szabad pénzeket adni, onnan el kell venni a pénzt, hogy más hasznos célokra fordíthassák.

Újdonság viszont, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium Munkaerőpiacért és Képzésért Felelős Államtitkársága sem szán már szerepet a magánfelnőttképzőknek és a nyelvtanításra rendelkezésre álló uniós forrás nagyobb részét inkább multinacionális vállalatok támogatására használná fel, a kisebbik részből pedig az állami szakképző iskolák sokszor sikertelen nyelvtanárainak bevonásával szervezne nyelvtanfolyamokat.

Mindezt úgy, hogy a duális képzés lényege éppen nem a tanműhelyi képzésben, hanem a valós munkakörülmények, a termelés közbeni oktatásban áll, amikor a diák az iskolában megtanulja az elméletet, a vállalatnál – termelés közben – pedig szakmai gyakorlatot szerez.

A jelek szerint az NGM foglalkoztatáspolitikai államtitkára és helyettese szakmailag nem hozott megalapozott döntést, hiszen nincs szükség tanműhelyek tízmilliárdos támogatására a szakképzés fejlesztése céljából.

Égető szükség lenne viszont a felnőttek munkaerőpiaci nyelvi kompetenciáinak a fejlesztésére, ugyanis a keresőképes magyar lakosság 2/3-a nem beszél kommunikációképesen egyetlen idegen nyelvet sem, szemben az uniós polgárok átlagával, akiknek 2/3-a az anyanyelvén kívül minimum egy másikon beszél.

Miközben a Magyarországon megjelenő álláshirdetések több mint 60 százalékában alkalmazási feltételként jelenik meg legalább egy idegen nyelv minimum tárgyalóképes szintű ismerete a 25 és 64 év közöttiek 15 százaléka nyilatkozik úgy, hogy beszél angolul – feleannyian, mint Szlovákiában vagy Csehországban, és harmadannyian, mint Horvátországban.

Egyértelműen kimutatható, hogy a nyelvtudás a külkereskedelem egyik alapvető mozgatórugója, és egyetemi kutatások szerint régiónkban az angol nyelv ismerete átlagosan 74 százalékkal növeli az egyes országok külkereskedelmi forgalmát.

Meglepődnék, ha erről az intézkedésről Varga Mihály miniszter úr tudna, ugyanis az ellentétes Orbán Viktor által aláírt és 2017. június 13-án megjelent kormányhatározat szellemiségével, és nehezen illeszkedik az NGM elmúlt években kezdeményezett vagy felügyelt hiányos idegen nyelvtudás felzárkóztatását célzó olyan programjaival, mint a Tudásod a jövőd! (TÁMOP 2.1.2), Diplomamentő Program vagy a jövő fiataljairól perspektivikusan gondoskodó, a közoktatásban manapság hiánynak számító, a szakképzésben a hamarosan induló tanévtől kezdődően elérhető nyelvi előkészítő évfolyamokkal.

A programmal kapcsolatos jelenlegi ismereteink alapján borítékolható, hogy a felnőttek oktatásában tapasztalattal általában nem rendelkező, amúgy is magas óraszámban tanító szakképző iskolai nyelvtanárok bevonásánál sikerességi mutatókkal bizonyíthatóan hatékonyabb lenne a felnőttek nyelvtanítását a felnőttképzési engedéllyel rendelkező nyelviskolák tanáraira bízni.

 

Salusinszky András
nyelvtanár, felnőttképzési és nyelvoktatási szakértő
a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének alelnöke