Tóta W. Árpád
Tóta W. Árpád

Ki lehet még lépni, amíg van ejtőernyő. Gyónni kell hozzá, de megéri!

Pajkos hegyi patakokként csörgedeznek a repedések szerteszét. A vég lehetősége, előszele meglegyintette őket, elindultak a belharcok és az elhatárolódások, a tegnapi menetelők ma nyilvánosan vívódnak.

Nem mindig gusztusos, de alapvetően örvendetes.

Bele lehetett sodródni ebbe jó szándékkal is. Józan ésszel ugyan nehéz lett volna, de hát van olyan, hogy az ember agyát elönti a düh, az indulat és a remény, és akkor hirtelen felindulásában azt mondja, hogy itt van ez az Orbán, csinálja ő, biztos jobban megy majd neki. Beszippantottak vállalhatatlannak bizonyult mozgalmak nagy tudósokat, művészeket, újságírókat és filozófusokat; lehetne sorolni estig a náci és maoista kiválóságoktól a mai Putyin- és Chavez-hívőkig. Általában azokat tartjuk jobb fejnek, akik később meggyóntak. De nem kötelező jó fejnek lenni.

Sokat akart a szarka

Magával a tekintélyelvvel is lehet, sőt érdemes vitatkozni, de felesleges tagadni, hogy a jelenség létezik. Ha azt mondja a rádióban a csillagász, hogy az üstökös sebessége százharmincötezer kilométer óránként, akkor általában nem állok neki ellenőrizni. Ő a csillagász, csak ért a szakmájához.

A keserű csalódás számotokra az, hogy Orbán Viktor nem ért a sajátjához. Annak ellenére sem, hogy tehetséges, okos és ügyes politikus. A pozícióhoz, amit választott, az ő tehetsége, esze és ügyessége is kevésnek bizonyult. Ahogy a becsülete is. Ugyanis ilyen állás nincs. Rajta kívül sem él olyan ember, aki képes lenne annyi mindent irányítani egyszerre, mint amit ő a saját kezébe vett. Mivel paranoid módon mindent uralni akar, bizalmasait kontraszelektálja, mert csak engedelmes szolgáknak mer feladatokat delegálni. Így oltja ki saját képességeit azzal a korlátolt, szervilis, korrupt bandával, amelyet kormányának nevez. Így kerül bunkók és mániákusok kezébe a kultúra, tompa pedellusokhoz az oktatás, és a pitizésre idomított bohóchoz a külpolitika.

Ez az ősbűn, az eszetlen központosítás, aminek a végén megint csak kiderült, hogy rossz ötlet volt magához vonni minden döntést, és jobb lett volna hagyni a szuverenitásból másoknak is. Akár olyanoknak, akik nem velük vannak.

Ezt kéne belátni első körben, gyermekeim. Hogy bizony az illiberalizmus az, amit bukni láttok. És azt kell csak hátrahagyni.

Lehet, hogy a bukás viharos lesz. A rezsimnek van ugyanis egy kritikus határértéke: a többség, vagy legalább a többség érzete. Amíg az ország nagyobb része fideszes, addig még olyat is lehet mondani, hogy egyenesen közérdek, hogy a fideszesek járjanak jól. Abban a pillanatban azonban, hogy láthatóan kisebbségbe kerülnek, határozottan idegesítővé válik, hogy az ország kárára pöffeszkedik egy maroknyi senki. És nullára süllyed az önértéke annak a törekvésnek, hogy ahol nem mi vagyunk, ott az ellenség. Ugyanis rajtuk kívül ebből senki sem profitál. Közéjük tartozni, pláne profitálni belőle viszont egyre kockázatosabb.

Nem kell olyan isten

Ettől még egész vidáman el lehetne búcsúzni, ugye? Kibírni, hogy vannak nem jobbosok, és cserébe ők se tiltják be az árvalányhajas kalpagot, legfeljebb mosolyognak rajta? Költői kérdés, mert elkerülhetetlen: ez az ország nem egyszokású, és ez nem hibája, hanem erőforrása. Abba döglünk bele, ha nem használjuk ki. Nem lehet iskolaköpenybe öltöztetni minden magyart. Mekkora idióta is az, akinek ilyesmi megfordul a fejében?

Nos igen, van még egy bökkenő. Ennek a kudarcnak van egy megkerülhetetlen felelőse. Rajta kívül még sokan vannak, akiknek felelniük kell, mert őket nem a mozgalom szippantotta be, hanem a pénzszag; de a főkolompos neve közismert. Róla nevezik majd el ezt a zsákutcát. Nem lesz egyszerű leválni róla, tudom. Még ma is azzal kezdődnek és végződnek a kifakadások, hogy Orbán Viktorral nincs semmi baj, csak a főkamarás meg az udvari bolondok szívatják a népet. Ja meg hogy ő biztosan nem korrupt, csak valamiért nem veszi észre, hogy itt lopnak! :DDDDD

Értem, hogy ez olyan, mint a Szentlelket gyalázni, és örök kárhozat jár érte, de hát lássátok feleim, recseg-ropog az egész templom a tisztítótűzben. Nem sokáig osztja már Orbán Viktor a búcsúcédulát. Mire sorra kerülnétek, a pokolba fog szólni az a jegy.

Árvának éreznétek magatokat nélküle? Ugyan! II. János Pál üzeni: ne féljetek! Nem kell már másnap beállni egy másik segg elé. (Ezek már nem II. János Pál szavai.) Megvan anélkül az ember. Persze nektek is jól jönne most, ha nem nyomorítottátok volna meg a szabad sajtót és az egész pártonkívüli világot, mert könnyebb volna menekülni. Erősítse ez a felismerés is a meggyőződést, hogy mekkora hülyeség volt ez a kísérlet, és mostantól máshogy kell csinálni. Addig azért fél lábon ki lehet bírni, és minél többen állnak a fél sarkukra, annál kevesebbet kell. Egész felszabadító érzés leszarni minden pártvonalat. Kicsit melósabb, mint felmondani a leckét, de annyira azért nem nehéz szabadon gondolkodni arról, ami történik.

Aztán találkozunk a réten, és álmodunk egy barackfáról, ami alatt mindenki táncol. El fogunk férni. Kicsit majd röhögünk egymás tánckultúráján, de el fogjuk viselni egymást, mert megelégszünk azzal, hogy mindenki úgy táncol, ahogy neki tetszik. Legfeljebb nem nézünk oda.

A tisztás sarkában hápog majd néhány vénember, és arról nosztalgiázik, hogy régen jobb volt az az egy tévéműsor, mint most az összes együtt, és bezzeg az Ifjúsági Parkban szigorúan megmondták az elvtársak, hogyan szabad táncolni. Őket együtt fogjuk kiröhögni.

Ki lehet ebből farolni sokaknak tiszta lelkiismerettel. Érdemes akkor dönteni, amikor még van ejtőernyő a fedélzeten.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!