Volt itt már ilyen bedugaszolt ország. Rend volt és fegyelem. Nem szökött el a nyomás.

Az ország békés volt és csendes. Néma tartomány. Még próbálkoztak néhányan lázadással, de hamar elkushadtak. Volt elég erős fiú, akik meglátogatták a pimaszkodókat, és elbeszélgettek velük. Ott voltak az utcákon, vagy fekete autókban mentek a dolgukra. A legjobban a bűnözők váltak be ebben a munkakörben: priuszuk és gyakorlatuk volt, gátlásaik viszont nem. Általában megvárták az éjszakát, és akkor csengettek. De ritkán volt szükség rájuk.

Tudta mindenki, hogy már elégedetlenkedni is veszélyes. A falnak is füle volt, ott ültek a besúgók a munkahelyeken, a tanári szobákban, az egyetemeken, ott osontak a lépcsőházakban. Nem is meggyőződésből jelentettek, hanem valami nyomorult kis előnyért, vagy annak reményéért. Sokan így küzdöttek meg a félelmükkel: átálltak az erősebbhez, féljenek inkább mások.

Leveleket bontottak fel és telefonokat hallgattak le, és felírtak mindent, amivel visszaélhetnek, ha és amikor kell. Családokat és kapcsolatokat térképeztek fel, hogy oda tudjanak ütni, ahol fáj.

A rendszer kiválóan működött. Aki nem vette észre, hogy hol a helye, az végül fizikai erőszakkal találta szemben magát. Aztán magyarázhatott a jogairól az erős fiúknak, hogy őszerinte népszavazás kellene.

Minderre a nagy nemzeti célok eléréséhez volt szükség, azokat ugyanis nem lehet állandó viták közepette megvalósítani. És erre nem is volt szükség, hiszen az élcsapat remekül tudta, mi kell a népnek. Épültek sorra a szép nagy vasbeton cuccok, folyt a harc az imperialistákkal, gazdát cseréltek kúriák és villák, mentek a közös vadászatok. Mármint nem a néppel közösek, mindenki nem férhetett oda a magaslesre, de úgy látszott, hogy az ország örül a dolognak.

A rádió is bemondta, hogy minden a legnagyobb rendben. Ha akadtak is problémák, azokat el lehetett rejteni. Ha egyszer mindenhonnan azt hallják, hogy van krumpli, akkor csak nem annak fognak hinni, amit a vaksi szemükkel látnak. Olyat csak külföldbérenc kémek mondanak, hogy nincs krumpli.

A szavazásokat egy kicsit meg kellett szerelni, hogy megbízhatóan működjenek, és nehogy az jöjjön ki, hogy a dolgozó nép valami mást szeretne, például enni, tanulni, meggyógyulni, vállalkozni, vagy félelem nélkül élni. Megoldották, kékcédulával vagy erőszakkal, ahogy célszerű. Az egység megkövetelte a békés ellenvélemény elfojtását. Hogy disszonáns hangok ne zavarják meg a közhangulatot, be kellett dugaszolni minden lyukat.

És az ország békés volt és csendes, nem szelelt. Akkor hátradőltek az urai elégedetten. Nem sípol, nem szökik sehol a nyomás, tehát biztonságban vannak. Épp hatvan éve volt.

Cikk megosztása
Címkék