Hét stratégia: kovácsoljunk gyengeségeinkből előnyt!
7 perc
2004.10.11. 13:21
A menedzsment gyakorlatában már régóta ismert eszköz az erősség/gyengeség elemzés. Akár a különféle szervezeteknek, úgy az embereknek is megvannak a maguk gyengéi és erősségei, amit az állásra jelentkezők alkalmasságának megállapításához gyakran vizsgálnak. Érdemes tehát felkészülten várni az erre irányuló kérdéseket, s a látszólagos hátrányból előnyt faragni.
Először is, jó ha mindenki tisztában van vele, hogy a szövegkörnyezet és az előadás legalább annyira fontos, mint maga a tartalom. Ezért, ha szóba kerül egy gyengeség, azonnal ellentételezni kell egy erősség megemlítésével. Érdemes őszintének lenni a hiányosságokról beszélve, de sohasem szabad olyannal előhozakodni, ami kétségessé teheti a jelölt elhivatottságát az adott munka iránt, vagy megkérdőjelezhetné az alkalmasságát. A helyzet kulcsát az jelenti, hogy az erősségek bemutatása során a gyengeségeknek is helyet kell hagyni a mondanivalóban, s persze nem ezeknek kell meghatároznia a magadról festett képet. Ehhez a következő stratégiákat lehet követni.
1. Tüntesd fel a gyengeségedet erősségnek!
Hogy mi számít erősségnek és mi gyengeségnek, az gyakran csak az egyes emberek (gyakran pillanatnyi) véleménye dönti el. Hogy valaki például empatikus vezető, s ezért képes belehelyezkedni mások – beosztottak, ügyfelek, felettesek, stb. – helyzetébe, s megérti őket, az szinte előfeltétele a sikeres vezetői tevékenységnek vagy a csapatban való munkának. Ugyanakkor ez akár túlzott puhaságot, a másik fél érveinek kritika nélküli elfogadását is eredményezheti, ami pedig egyet jelent a vesztes pozíció elfoglalásával. A jelöltnek nyilvánvalóan értelmetlen volna arról beszélni, hogy általában mily’ nagyon megértő nehéz helyzetben lévő partnereivel, s ezért menyien szeretik. Ha ugyan ez úgy hangzik, hogy a nehéz helyzetben lévő ügyfelek problémáinak megértésével többnyire sikerült eljutni a közösen kialakított megoldásokhoz, ami az üzleti előnyök mellett a személyes kapcsolatok megerősödését is eredményezte, már értékként tünteti fel az empátiát.
2. Valós gyengeségek korrekciója
A munkaadók általában igen nagyra tartják a fejlődőképességet, vagy a hibák, hiányosságok kijavításának képességét. Ezért feltétlenül érdemes olyan valóban valamikor meglévő gyengeséget a munkaadó elé tárni, amelynek kijavítására a recept is kézben van, sőt a terápia eredményesen lezárult.
Egy marketingszakember például folyamatosan attól félt, hogy elveszíti munkáját, mert nem ismeri az internetes technikákat. A vállalat vezetői – akik szintén nem ismerték az interneten alkalmazható marketingeszközöket – az idők szavára hallgatva, a világhálót is igénybe szerették volna venni a piacépítéshez, s a marketingmenedzsertől várták a megteendő lépésekre a javaslatokat. Emberünk szorult helyzetbe került, s a rátestált felelősség miatt nem kérdezhette meg kollégáit sem, hiszen ezzel nyilvánvalóvá tette volna, hogy nem a legjobb embert bízták meg a feladattal.
Mivel sikerült kiderítenie, hogy az adott iparágban egyetlen más vállalt sem készült fel az internetes piacépítésre, ezért felvette egy piackutató irodával a kapcsolatot, hogy a cég meglévő és potenciális ügyfélkörében vizsgálatokat végezzen az internetes szolgáltatásokkal kapcsolatban. A menedzser a kutatási projektben maga is aktív részt vállalat. Így a vizsgálatok befejezésére már annyi ismeretet szerzett, hogy a saját iparágában az online marketingmegoldások első számú szakértőjévé vált, s munkaadója számára jelentős hasznot hozó megoldásokat vezetett be.
3. Tanulni a hibákból
A munkaadók nagyon szívesen veszik annak a bemutatását is, hogy ki-ki hogyan képes tanulni mások vagy a saját hibáiból. Ennek az az oka, hogy a munkaadó képes felmérni, hogy nehéz helyzetből a jelölt hogyan vágja ki magát. Másrészt biztos lehet benne, hogy a felismert hibát a jelölt még egyszer nem követi el. Harmadrészt láthatja, hogy a hátrányt hogyan képes, vagy képes-e egyáltalán előnnyé átfordítani.
Egy beosztott menedzser összerúgta a port közvetlen felettesével, aki a saját főnöke jóváhagyását kérte, hogy beosztottját alacsonyabb beosztásba helyezhesse, vagy kirúghassa. De a nagyfőnök nem értett egyet a döntéssel, mert tűrhetetlennek tartotta, hogy jól képzett embereket csak azért elbocsássanak, mert nem egyezik a véleményük a munkahelyi vezetőjükével. A beosztott karrierje ettől fogva gyorsabban haladt, mint az őt diszkvalifikálni akaró vezetőjéé. De a leckét megtanulta, s amikor maga került hasonló konfliktushelyzetekbe, olyan megoldásokat alkalmazott, amelyek megőrizték a tekintélyét, de amelyekkel a munkahelyi békére és a cég humántőkéjére is tekintettel volt.
4. Felnőni a feladathoz
A hirdetéseket olvasva az álláskereső gyakran azt tapasztalja, hogy az ajánlott munkakör számára pontosan megfelelne, de olyan követelményeket támasztanak, amelyek egy részének nem tud megfelelni. Nem kell azonban rögtön tovább lapozni.
Az álláshirdetések jelentős részében a túlzott igényeket támasztanak a munkaadók annak érdekében, hogy a lehető legjobb jelölteket választhassák ki, illetve, hogy legyen hivatkozási alapjuk elküldeni mindazokat, akik bármilyen okból nem nyerték meg a tetszésüket. Ugyanakkor a túlképzett emberekkel biztosan nem lennének boldogok, hiszen a töbre hivatott szakemberek előbb vagy utóbb szűknek éreznék a rájuk kényszerített kabátot. Ezért ha valaki tudja, hogy az adott állást képes lenne betölteni, de pár, nem alapvető követelménynek pillanatnyilag nem képes megfelelni, bátran jelentkezhet, ha meg tudja mutatni, hogy szándékában áll a hiányokat pótolni, s általában véve is hajlandó olyan munka melletti képzésekben részt venni, amelyek a szükséges időn belül alkalmassá teszik a munkaadó által rábízandó feladatok ellátására. Az élethosszig tartó tanulás ma már mindinkább életformává válik, így azt kell bemutatni, hogy az erre való képesség és hajlandóság a jelöltben lakozik.
5. Mindenki másképp’ csinálja
Gyengeségek nem mindig befolyásolják egy adott munkakörben lévő emberek teljesítményét. Akinek elsősorban szóbeli kommunikációval telik a napja, attól felesleges lenne megkövetelni, hogy gyorsan és kiváló stílusban írjon leveleket. Míg azoktól, akik elsősorban számokkal és részletekkel dolgoznak, kár volna elvárni, hogy kiválóan prezentáljanak nagy hallgatóság számára. Ha valaki nem „allround” tehetség, vagy a felkészültsége egy adott szakma minden ágában nem egyformán magas színvonalú, az még nem jelenti, hogy az alkalmassága és hajlandósága ne volna ugyan akkora egy munkakör betöltésére, mint egy másik, egyébként lehet, hogy képzettebb, de más képességekben – például kitartásban, kapcsolatteremtő képességben, stb. – kevesebbet mutató versenytársáé.
6. Egy kis mellébeszélés
A mellébeszélést senki sem szereti, de néha mégis ehhez kell folyamodni. Vannak olyan kérdések, amelyekre nehéz úgy válaszolni, hogy a válaszoknak pozitív kimentük legyen. Például, ha megkérdezik, hogy: Ön az elmúlt két évben négyszer váltott munkahelyet. Hogyan remélhetnénk, hogy tőlünk nem pártol el, vagy nem kényszerül távozni időnek előtte? Erre még akkor sem jó válaszolni, ha a munkahelyváltások teljesen indokoltak voltak. A végkifejlet legjobb esetben is az lehet, hogy a jelölt nem képes felmérni, hogy a személyisége összeegyeztethető-e valamely cégkultúrával, ami magában hordja a személyes vagy szakmai konfliktusok lehetőségét. Ilyenkor jöhet a „mellébeszélés” vagy a beszélgetés folyamának elterelése. Ha ez jól sikerül, akkor a beszélgetőpartner hajlandó letérni az általa eredetileg elképzelt ösvényről.
Az idézett esetben akár humorral is el lehet ütni a kérdés élét mondván, hogy „ennyi vándorlás után most már nyugalomra vágyik”, s azért jelentkezett ehhez a céghez. De ha ez kevés, az érvelés azzal folytatható, hogy az előző munkahelyein éppen az volt a gond, hogy nem voltak képesek hosszú távú perspektívát nyújtani, amit pedig mindenképpen elvárna, hiszen csak így bonthatja ki képességeit a munkaadója érdekében, ami viszont az egyéni boldogulásának a záloga. Ha ezek után még mindig konkrét választ szeretnének, akkor vissza is lehet kérdezni: Hogy pontosan tudjak válaszolni, beszéljük meg, hogy mi volna a fontos önöknek?! Ezzel általában elérhető, hogy már nem marad idő a kényes kérdések további feszegetésére.
7. Talpraesetten viselkedni
Az interjút készítő szakemberek gyakran egyenesen felteszik a kérdést, hogy: Melyek az ön gyengeségei? Tulajdonképpen nem várják, hogy erre tételes választ kapjanak, sokkal inkább érdekli őket, hogy a jelölt mennyire hajlandó feltárulkozni, vagy hogyan kezeli a nyilvánvalóan meglévő gyengeségeit (kinek ne lennének ilyen pontjai?). Ha e nehéz helyzetben valaki talpraesetten viselkedik, az többet hozhat a konyhára, mint ha átmenetileg sikeresen elfedi a gyengeségeit. Ebből ezért az is következik, hogy az egyenes kérdésre sok (de nem minden) esetben érdemes hasonlóan egyenes választ adni. Olyan ez, mint amikor a katona büszkén viseli a csatában szerzett sebeit. Ugyan a szépségén csorba esett, de katonai mivoltában megerősödött.
Jobb azonban meggyőződni róla, hogy az interjúvoló vajon hajlandó-e elfogadni az ennyire direkt feleleteket, vagy inkább a szépség érdekli. Más esetekben kész öngyilkosság a direkt válasz. Ha valaki egy értékesítői állásra jelentkezve hosszan sorolja, hogy nem beszél nyelveket, nehezen boldogul a számítógéppel, utálja a naprakész nyilvántartások vezetését, nem szereti, hogy állandóan riportolnia kell, ki nem állhatja az utazásokat, de ettől még igen eredményes kereskedő. És még az is megtörténhet, hogy ez igaz, de mégis ki alkalmazna egy ilyen embert, aki a vevők előtt megtestesíti a céget.
Összegezve az eddig elmondottakat, egy dolog talán világossá vált: a munkaadók az adott állás betöltéséhez alapvetően fontos képességek és képzettségek meglétéről kívánnak meggyőződni, de emellett az a legfontosabb számukra, hogy a jelentkezők hajlandóak-e mindent megtenni azért, hogy most és a jövőben a (változó körülmények között folyó és változó igényeket támasztó) munkájukban eredményesek legyenek. Ha (más erősségek mellett) az utóbbinak határozott jeleit tapasztalják, hajlamosak a jelenlegi gyengeségek felett átsiklani, vagy szemet hunyni.
1. Tüntesd fel a gyengeségedet erősségnek!
Hogy mi számít erősségnek és mi gyengeségnek, az gyakran csak az egyes emberek (gyakran pillanatnyi) véleménye dönti el. Hogy valaki például empatikus vezető, s ezért képes belehelyezkedni mások – beosztottak, ügyfelek, felettesek, stb. – helyzetébe, s megérti őket, az szinte előfeltétele a sikeres vezetői tevékenységnek vagy a csapatban való munkának. Ugyanakkor ez akár túlzott puhaságot, a másik fél érveinek kritika nélküli elfogadását is eredményezheti, ami pedig egyet jelent a vesztes pozíció elfoglalásával. A jelöltnek nyilvánvalóan értelmetlen volna arról beszélni, hogy általában mily’ nagyon megértő nehéz helyzetben lévő partnereivel, s ezért menyien szeretik. Ha ugyan ez úgy hangzik, hogy a nehéz helyzetben lévő ügyfelek problémáinak megértésével többnyire sikerült eljutni a közösen kialakított megoldásokhoz, ami az üzleti előnyök mellett a személyes kapcsolatok megerősödését is eredményezte, már értékként tünteti fel az empátiát.
2. Valós gyengeségek korrekciója
A munkaadók általában igen nagyra tartják a fejlődőképességet, vagy a hibák, hiányosságok kijavításának képességét. Ezért feltétlenül érdemes olyan valóban valamikor meglévő gyengeséget a munkaadó elé tárni, amelynek kijavítására a recept is kézben van, sőt a terápia eredményesen lezárult.
Egy marketingszakember például folyamatosan attól félt, hogy elveszíti munkáját, mert nem ismeri az internetes technikákat. A vállalat vezetői – akik szintén nem ismerték az interneten alkalmazható marketingeszközöket – az idők szavára hallgatva, a világhálót is igénybe szerették volna venni a piacépítéshez, s a marketingmenedzsertől várták a megteendő lépésekre a javaslatokat. Emberünk szorult helyzetbe került, s a rátestált felelősség miatt nem kérdezhette meg kollégáit sem, hiszen ezzel nyilvánvalóvá tette volna, hogy nem a legjobb embert bízták meg a feladattal.
Mivel sikerült kiderítenie, hogy az adott iparágban egyetlen más vállalt sem készült fel az internetes piacépítésre, ezért felvette egy piackutató irodával a kapcsolatot, hogy a cég meglévő és potenciális ügyfélkörében vizsgálatokat végezzen az internetes szolgáltatásokkal kapcsolatban. A menedzser a kutatási projektben maga is aktív részt vállalat. Így a vizsgálatok befejezésére már annyi ismeretet szerzett, hogy a saját iparágában az online marketingmegoldások első számú szakértőjévé vált, s munkaadója számára jelentős hasznot hozó megoldásokat vezetett be.
3. Tanulni a hibákból
A munkaadók nagyon szívesen veszik annak a bemutatását is, hogy ki-ki hogyan képes tanulni mások vagy a saját hibáiból. Ennek az az oka, hogy a munkaadó képes felmérni, hogy nehéz helyzetből a jelölt hogyan vágja ki magát. Másrészt biztos lehet benne, hogy a felismert hibát a jelölt még egyszer nem követi el. Harmadrészt láthatja, hogy a hátrányt hogyan képes, vagy képes-e egyáltalán előnnyé átfordítani.
Egy beosztott menedzser összerúgta a port közvetlen felettesével, aki a saját főnöke jóváhagyását kérte, hogy beosztottját alacsonyabb beosztásba helyezhesse, vagy kirúghassa. De a nagyfőnök nem értett egyet a döntéssel, mert tűrhetetlennek tartotta, hogy jól képzett embereket csak azért elbocsássanak, mert nem egyezik a véleményük a munkahelyi vezetőjükével. A beosztott karrierje ettől fogva gyorsabban haladt, mint az őt diszkvalifikálni akaró vezetőjéé. De a leckét megtanulta, s amikor maga került hasonló konfliktushelyzetekbe, olyan megoldásokat alkalmazott, amelyek megőrizték a tekintélyét, de amelyekkel a munkahelyi békére és a cég humántőkéjére is tekintettel volt.
4. Felnőni a feladathoz
A hirdetéseket olvasva az álláskereső gyakran azt tapasztalja, hogy az ajánlott munkakör számára pontosan megfelelne, de olyan követelményeket támasztanak, amelyek egy részének nem tud megfelelni. Nem kell azonban rögtön tovább lapozni.
Az álláshirdetések jelentős részében a túlzott igényeket támasztanak a munkaadók annak érdekében, hogy a lehető legjobb jelölteket választhassák ki, illetve, hogy legyen hivatkozási alapjuk elküldeni mindazokat, akik bármilyen okból nem nyerték meg a tetszésüket. Ugyanakkor a túlképzett emberekkel biztosan nem lennének boldogok, hiszen a töbre hivatott szakemberek előbb vagy utóbb szűknek éreznék a rájuk kényszerített kabátot. Ezért ha valaki tudja, hogy az adott állást képes lenne betölteni, de pár, nem alapvető követelménynek pillanatnyilag nem képes megfelelni, bátran jelentkezhet, ha meg tudja mutatni, hogy szándékában áll a hiányokat pótolni, s általában véve is hajlandó olyan munka melletti képzésekben részt venni, amelyek a szükséges időn belül alkalmassá teszik a munkaadó által rábízandó feladatok ellátására. Az élethosszig tartó tanulás ma már mindinkább életformává válik, így azt kell bemutatni, hogy az erre való képesség és hajlandóság a jelöltben lakozik.
5. Mindenki másképp’ csinálja
Gyengeségek nem mindig befolyásolják egy adott munkakörben lévő emberek teljesítményét. Akinek elsősorban szóbeli kommunikációval telik a napja, attól felesleges lenne megkövetelni, hogy gyorsan és kiváló stílusban írjon leveleket. Míg azoktól, akik elsősorban számokkal és részletekkel dolgoznak, kár volna elvárni, hogy kiválóan prezentáljanak nagy hallgatóság számára. Ha valaki nem „allround” tehetség, vagy a felkészültsége egy adott szakma minden ágában nem egyformán magas színvonalú, az még nem jelenti, hogy az alkalmassága és hajlandósága ne volna ugyan akkora egy munkakör betöltésére, mint egy másik, egyébként lehet, hogy képzettebb, de más képességekben – például kitartásban, kapcsolatteremtő képességben, stb. – kevesebbet mutató versenytársáé.
6. Egy kis mellébeszélés
A mellébeszélést senki sem szereti, de néha mégis ehhez kell folyamodni. Vannak olyan kérdések, amelyekre nehéz úgy válaszolni, hogy a válaszoknak pozitív kimentük legyen. Például, ha megkérdezik, hogy: Ön az elmúlt két évben négyszer váltott munkahelyet. Hogyan remélhetnénk, hogy tőlünk nem pártol el, vagy nem kényszerül távozni időnek előtte? Erre még akkor sem jó válaszolni, ha a munkahelyváltások teljesen indokoltak voltak. A végkifejlet legjobb esetben is az lehet, hogy a jelölt nem képes felmérni, hogy a személyisége összeegyeztethető-e valamely cégkultúrával, ami magában hordja a személyes vagy szakmai konfliktusok lehetőségét. Ilyenkor jöhet a „mellébeszélés” vagy a beszélgetés folyamának elterelése. Ha ez jól sikerül, akkor a beszélgetőpartner hajlandó letérni az általa eredetileg elképzelt ösvényről.
Az idézett esetben akár humorral is el lehet ütni a kérdés élét mondván, hogy „ennyi vándorlás után most már nyugalomra vágyik”, s azért jelentkezett ehhez a céghez. De ha ez kevés, az érvelés azzal folytatható, hogy az előző munkahelyein éppen az volt a gond, hogy nem voltak képesek hosszú távú perspektívát nyújtani, amit pedig mindenképpen elvárna, hiszen csak így bonthatja ki képességeit a munkaadója érdekében, ami viszont az egyéni boldogulásának a záloga. Ha ezek után még mindig konkrét választ szeretnének, akkor vissza is lehet kérdezni: Hogy pontosan tudjak válaszolni, beszéljük meg, hogy mi volna a fontos önöknek?! Ezzel általában elérhető, hogy már nem marad idő a kényes kérdések további feszegetésére.
7. Talpraesetten viselkedni
Az interjút készítő szakemberek gyakran egyenesen felteszik a kérdést, hogy: Melyek az ön gyengeségei? Tulajdonképpen nem várják, hogy erre tételes választ kapjanak, sokkal inkább érdekli őket, hogy a jelölt mennyire hajlandó feltárulkozni, vagy hogyan kezeli a nyilvánvalóan meglévő gyengeségeit (kinek ne lennének ilyen pontjai?). Ha e nehéz helyzetben valaki talpraesetten viselkedik, az többet hozhat a konyhára, mint ha átmenetileg sikeresen elfedi a gyengeségeit. Ebből ezért az is következik, hogy az egyenes kérdésre sok (de nem minden) esetben érdemes hasonlóan egyenes választ adni. Olyan ez, mint amikor a katona büszkén viseli a csatában szerzett sebeit. Ugyan a szépségén csorba esett, de katonai mivoltában megerősödött.
Jobb azonban meggyőződni róla, hogy az interjúvoló vajon hajlandó-e elfogadni az ennyire direkt feleleteket, vagy inkább a szépség érdekli. Más esetekben kész öngyilkosság a direkt válasz. Ha valaki egy értékesítői állásra jelentkezve hosszan sorolja, hogy nem beszél nyelveket, nehezen boldogul a számítógéppel, utálja a naprakész nyilvántartások vezetését, nem szereti, hogy állandóan riportolnia kell, ki nem állhatja az utazásokat, de ettől még igen eredményes kereskedő. És még az is megtörténhet, hogy ez igaz, de mégis ki alkalmazna egy ilyen embert, aki a vevők előtt megtestesíti a céget.
Összegezve az eddig elmondottakat, egy dolog talán világossá vált: a munkaadók az adott állás betöltéséhez alapvetően fontos képességek és képzettségek meglétéről kívánnak meggyőződni, de emellett az a legfontosabb számukra, hogy a jelentkezők hajlandóak-e mindent megtenni azért, hogy most és a jövőben a (változó körülmények között folyó és változó igényeket támasztó) munkájukban eredményesek legyenek. Ha (más erősségek mellett) az utóbbinak határozott jeleit tapasztalják, hajlamosak a jelenlegi gyengeségek felett átsiklani, vagy szemet hunyni.