Találkozhat-e író a politikával? Kevesen válaszoltak nemmel e kérdésre, amikor a diktátorhajlamú miniszterelnök, Gömbös Gyula hívta meg őket.
Egyelőre nem tudni, hogy a Széchenyi-díj birtokosai közül hányan vesznek részt a jövő heti díszvacsorán, és hányan bojkottálják Orbán Viktor meghívását. A Széchenyi István születésnapjára időzített lakoma megalázó voltát Fehér Márta filozófus és tudománytörténész ecsetelte az Élet és Irodalom hasábjain. „Úgy vélem, nem helyes elfogadni olyan politikus vacsorameghívását, akinek rendelkezései újra meg újra megsértik az egyetemi autonómiát, adminisztratív eszközökkel korlátozzák a kutatás (és oktatás) szabadságát.” Felhívására nyilvánosan mindössze ketten, Radnóti Sándor esztéta és Ludassy Mária filozófus reagáltak a félezer díjazottból. Ők viszont azt is elárulták, hogy az invitálást, efféle okokból, már az előző két évben is elhárították, noha döntésüket – számos társukhoz hasonlóan – nem verték nagydobra.
„A tudomány anyanyelve a diskurzus, ott a helyünk a vacsorán” – adott ellennyilatkozatot a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, Vizy E. Szilveszter, hangsúlyozva, hogy az eseményen „aktuális kérdésekről párbeszédet lehet folytatni”. A diktatórikus hatalommal való „értelmes dialógus reményével” már áltatták magukat a szellem korábbi nagyjai is – emlékeztette a leendő díszvendégeket Vásárhelyi Mária szociológus. Útravaló a miniszterelnök vacsoravendégeinek című múlt heti cikkében mégis azt írta, reméli, hogy lesz valaki, aki „értelmiségi felelősségét vállalva feláll”, és monoton hangon elsorolja Magyarország bajait, miként tette azt nyolcvan évvel ezelőtt Móricz Zsigmond, amikor „a nyíltan fajvédő, tekintélyelvű és demagóg miniszterelnök”, Gömbös Gyula szemét próbálta felnyitni a valóságra.
Az aktualizált történelmi példázatok persze egy kicsit mindig sántítanak, ám korántsem véletlen, hogy a Széchenyi-lakoma kapcsán ismét előkerült a magyar irodalom- és politikatörténet elhíresült esete. 1935. április 12-én délután a Horthy-korszak egyik bestsellerszerzőjének (és a Magyarország című kormányközeli napilap főszerkesztőjének), Zilahy Lajosnak rózsadombi villájában a népi írók válogatott csapata várta, hogy a körükbe érkezzen a két hete, terrorisztikus körülmények között (vidéken nyílt szavazással) újraválasztott miniszterelnök, vitéz jákfai Gömbös Gyula.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
