De hiszen nemrég kapott az ovis ballagásra triciklit! Még nemrég az olvasókönyvből együtt tanultuk a betűket. Mintha tegnap lett volna, hogy először mert fagyit kérni egyedül a fagyiárustól. Tavalyelőtt még playmobilt kért karácsonyra. És most szerelmes a gyerekem? A szülővel megfordul a világ, lepereg előtte az élete, látja magát nagymamaként, nagypapaként. Gondolatban megveregeti a saját vállát: kész, felneveltem, most már igazán felnőtt lett.
Sokszor hallok szülőket azzal viccelődni – még a gyermek születése előtt –, na, ha lány lesz, majd kikaparja annak a fiúnak a szemét, aki csak rá mer nézni. Apa már élesíti is a vadászpuskát, hogy a lánya körül sertepertélőket elriassza, igaz, még pelusos a kicsi. Ha fiú lesz a baba, ott mások az elképzelések: legyen tökös legény, helyes fickó, akiért majd csak úgy bomlani fognak a csajok.
Most akkor, hogy is van ez? Felnő a baba, a szülők a lányokat óvják, féltik, a fiúkat bátorítják, hogy szerezzenek tapasztalatot, hódítsanak. Mi történik akkor, ha a kettő összetalálkozik? Kamaszok randizni kezdenek. Csupa zöldfülű, fenekén a tojáshéj, magát kiforrott egyéniségnek gondoló: 13-14 éves. Van-e mitől tartania a szülőknek?
