A demokratikus ellenzék egyik kulcsfigurája, a történelmi nevét dacos büszkeséggel viselő Rajk László saját jogán is alakította a történelmet. Barátjával és küzdőtársával, Konrád György íróval egy héten halt meg.
„Építészként, látványtervezőként nekem fontosak a szimbólumok” – hangsúlyozta számos nyilatkozatában a múlt héten elhunyt Rajk László. Ezt a hivatása mellett életfilozófiájának is felfogható szemléletet minden bizonnyal anyjától, Rajk Júliától kapta örökül. És már első „közszereplésénél”, 1956. október 6-án is „alkalmazta”.
Éppen egy szimbolikus napon, az aradi vértanúk kivégzésének évfordulóján, amikor is százezres gyászoló-tüntető tömeg részvételével eltemették 1949-ben, koncepciós perben halálra ítélt és felakasztott édesapját, Rajk Lászlót. Noha a hét és fél éves korára tengernyi hányattatáson átvergődött kisfiú nemigen foghatta fel anyja konokan heroikus küzdelmének valódi tétjét („Ha már rendeztek kirakatpert, rendezzenek kirakattemetést is!”), a pillanat emelkedettségét pontosan átérezte.
„Hihetetlenül koncentráltam, hogy a csokrot és a virágokat ügyesen dobjam a koporsóra”
– idézte fel ezen emlékét már az ezredforduló után.
A július 1-i határidő előtti utolsó pillanatban, a hétfői rendkívüli közgyűlésen dőlt el, hogy a fővárosi képviselők kiigazították a már korábban, konszenzussal elfogadott 2025-ös költségvetést, így van újra érvényes büdzséje a fővárosnak – év végéig. Ha nem így lett volna, durva korlátozásokkal és pénzügyi nehézségekkel járó állapotra kellett volna készülni.
A rendelkezés alól csak olyan kiemelt cégek mentesülnek, mint a MÁV vagy az MVM.
Arról is beszélt, ha szemmel lehetne ölni, Brüsszelben egy sortűzzel elintézték volna.
A kormánypárt támogatottsága pedig mélyponton van.
Ha erre nincs jó válasz, a százezres menet csak színes emléknek lesz jó.
A volt vezérkari főnök azt mondta, jobb lenne, ha például a kézigránát-baleset miatt elrendelt vizsgálat eredményét tennék közzé végre.
A légitársaság szerint még este tíz óra előtt újra felszállhatnak.
