"A nevem miatt könnyű volt szerepemen felül elhíresülnöm" – Szimbolikus epizódok Rajk László életéből

„Építészként, látványtervezőként nekem fontosak a szimbólumok” – hangsúlyozta számos nyilatkozatában a múlt héten elhunyt Rajk László. Ezt a hivatása mellett életfilozófiájának is felfogható szemléletet minden bizonnyal anyjától, Rajk Júliától kapta örökül. És már első „közszereplésénél”, 1956. október 6-án is „alkalmazta”.

Éppen egy szimbolikus napon, az aradi vértanúk kivégzésének évfordulóján, amikor is százezres gyászoló-tüntető tömeg részvételével eltemették 1949-ben, koncepciós perben halálra ítélt és felakasztott édesapját, Rajk Lászlót. Noha a hét és fél éves korára tengernyi hányattatáson átvergődött kisfiú nemigen foghatta fel anyja konokan heroikus küzdelmének valódi tétjét („Ha már rendeztek kirakatpert, rendezzenek kirakattemetést is!”), a pillanat emelkedettségét pontosan átérezte.

„Hihetetlenül koncentráltam, hogy a csokrot és a virágokat ügyesen dobjam a koporsóra”

– idézte fel ezen emlékét már az ezredforduló után.