Egy hónappal Trianon előtt fel sem merült, hogy csak "részben" lesz igazságtalan

„Május elseje ünnep.” Erről tájékoztatta olvasóit a sepsiszentgyörgyi Székely Nép 1920. április 29-én. „A Hivatalos Közlöny királyi dekrétumot közöl, mely szerint május elsejét az egész országban hivatalos ünnepként kell megülni.” Romániában.

A történelmi Magyarországon viszont csak ott volt ünnep az ünnep, ahol már nem volt Magyarország.

„A magyar királyi belügyminiszter úr folyó évi április 24-én 1167/res. 1920. szám alatt kelt rendeletével a folyó évi május havának első és második napjára az egész ország területére kiterjedően általános szesztilalmat rendelt el. /.../ Tilos továbbá folyó évi május hónap elsején és az azt közvetlenül követő időben az eddig szokásban volt gyűlések, felvonulások, körmenetek, egyszóval május elsejének megünneplését célzó mindennemű összejövetelek tartása. E tilalom áthágói kihágást követnek el, és két hónapig terjedhető elzárással és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, mely utóbbi behajthatatlanság esetén szintén elzárásra változtatandó át, büntetendők.” A fővárosi rendőrfőkapitány figyelmezteti a fővárosiakat, hogy a rendelet megszegőivel szemben a legnagyobb szigorral fog eljárni. (8 órai újság, 1920. április 29.)

A Kecskeméti Közlöny (1920. április 29.) érzékeltette május elseje idegen faji jellegét: „Két nap választ el bennünket a legszomorubb évfordulótól: vörös május elsejétől. És látjuk a maga borzalmasságában történelmünk legvéresebb napjait, mikor a vak nembánomsággal testünkön megtűrt fajzat a szivünkbe eresztette vérszivó csápjait. /.../ A kecskeméti keresztény munkásság az egész ország munkásságával együtt megvetéssel fordul el ettől a naptól, mely a legkárhozatosabb dátumok egyike. /.../ Május elseje csendes, szürke hétköznap lesz; a munka napja, a csendé, a rendé s minden magyarnak testvéri kézfogása a nemzeti teremtő munkában.” 

A Keresztényszocialista Szakszervezetek Központi Vezérlőbizottsága kiáltványban világosította fel a munkásokat, hogy

„május elseje csak a vörös vezérek szentelt napja, nekünk nem ünnepünk, zakatoljon hát a gyár, szántson az eke, koppanjon a csákány.

Május 1-én mindnyájan dolgozni megyünk.” (Nemzeti Újság, 1920. április 29.)

A Keresztény Szocialista Párt kiáltványa „felhívja a keresztény szociálista munkásságot, hogy május elsején mindenki álljon munkába, még ha az üzemfönökök elleneznék is a munkát. Azokat, akik a sztrájk melett agitálnak, jelentsék be a párttitkárságnak, hogy az méltóan kipellengérezhesse a rendzavarókat.” Külön felhívták a figyelmet arra, hogy a munkahelyükön megjelenő munkások, akkor is megkapják a napi díjat, ha az üzemben nem lesz munka. (Május elseje egyébként immáron 65 éve katolikus ünnep, Munkás Szent József ünnepe.)