Konszolidált kormányzás? Erről Orbán sem akar hallani

Rendkívüli intenzitással élt. Már 39 évesen egyetemi tanár volt. Több tucat jogtudományi munka fűződik a nevéhez, ám közben – álnéven – egy interjúkötetet is készített különösen sokra tartott jogász kortársaival. A barátait viszont úgy válogatta meg, hogy lehetőleg egy diplomás se legyen közöttük. Sok sportoló haverja volt, szívesen járt sörözni. A termetére utaló Gólem becenevet is egy kocsmában kapta. Mindeközben tagja volt a Valóság legendás szerkesztőbizottságának, később pedig a Mozgó Világénak is.

Sárközy Tamás megrögzött pártonkívüliként vállalt miniszterhelyettesi tisztséget az éppen kapituláló pártállam két utolsó kormányában. Grósz Károly 1987-ben „csirkefogónak” nevezte ugyan miniszterelnöki dolgozószobájában, de azért – vagy éppen emiatt – rábízta a hazai újkapitalizmus első jogszabályának, a gazdasági társaságokról szóló (1988-ban elfogadott) törvénynek a kidolgozását.

Az első Orbán-kabinet hivatalba lépése után fennállt a veszélye, hogy bíróság elé állítják. Ő volt ugyanis a csődbe jutott Postabank felügyelőbizottságának az elnöke. Pár évvel később már kormánybiztosi megbízást kapott. Egyetlen gépírónő közreműködésével, minden ellenszolgáltatás nélkül ekkor dolgozta ki Medgyessy Péter felkérésére a gigantománia jeleit mutatni kezdő szuperjogállam karcsúsításának koncepcióját, amit azonban Orbán Viktor valósított meg második hatalomra kerülése után.

Sárközy sorsa nem csak fordulatos volt, már-már regényes is. Élete első tíz évét előkelő pesti hotelekben töltötte. Előbb a Lánchíddal együtt utóbb felrobbantott Ritzben, majd az Astoriában és a Nemzeti Színházzal szemközti Nemzetiben – osztrák származású anyai nagyapja ugyanis neves szállodaigazgató volt.