Rendkívüli intenzitással élt. Már 39 évesen egyetemi tanár volt. Több tucat jogtudományi munka fűződik a nevéhez, ám közben – álnéven – egy interjúkötetet is készített különösen sokra tartott jogász kortársaival. A barátait viszont úgy válogatta meg, hogy lehetőleg egy diplomás se legyen közöttük. Sok sportoló haverja volt, szívesen járt sörözni. A termetére utaló Gólem becenevet is egy kocsmában kapta. Mindeközben tagja volt a Valóság legendás szerkesztőbizottságának, később pedig a Mozgó Világénak is.

Egyik utolsó interjúját a HVG-nek adta /// Farkas Zoltánnal beszélgetve
Túry Gergely
Sárközy Tamás megrögzött pártonkívüliként vállalt miniszterhelyettesi tisztséget az éppen kapituláló pártállam két utolsó kormányában. Grósz Károly 1987-ben „csirkefogónak” nevezte ugyan miniszterelnöki dolgozószobájában, de azért – vagy éppen emiatt – rábízta a hazai újkapitalizmus első jogszabályának, a gazdasági társaságokról szóló (1988-ban elfogadott) törvénynek a kidolgozását.
Az első Orbán-kabinet hivatalba lépése után fennállt a veszélye, hogy bíróság elé állítják. Ő volt ugyanis a csődbe jutott Postabank felügyelőbizottságának az elnöke. Pár évvel később már kormánybiztosi megbízást kapott. Egyetlen gépírónő közreműködésével, minden ellenszolgáltatás nélkül ekkor dolgozta ki Medgyessy Péter felkérésére a gigantománia jeleit mutatni kezdő szuperjogállam karcsúsításának koncepcióját, amit azonban Orbán Viktor valósított meg második hatalomra kerülése után.
A minősítéstől és ítélkezéstől tartózkodik, Sárközy Tamás legutóbbi könyvében mégis precízen leírja, hogyan kormányoz Orbán Viktor. Interjú. HVG: Ön szerint azt a politikai rendszert, amelyben élünk, nem helyes sem diktatúrának, sem autokráciának nevezni. Miért? Sárközy Tamás: Az én véleményem az, hogy ez nem a nyugat-európai minta szerinti demokrácia, hanem egy sajátos kelet-közép-európai kormányzati rendszer, amelynek vannak ugyan autokratikus vonásai, de nem autokrácia.
Sárközy sorsa nem csak fordulatos volt, már-már regényes is. Élete első tíz évét előkelő pesti hotelekben töltötte. Előbb a Lánchíddal együtt utóbb felrobbantott Ritzben, majd az Astoriában és a Nemzeti Színházzal szemközti Nemzetiben – osztrák származású anyai nagyapja ugyanis neves szállodaigazgató volt.