Alighanem egy hollywoodi film forgatókönyvének lapjaira kívánkoznak az izraeli nukleáris fegyver megszerzésének részletei. Lenne benne föld alatti kutatóbázis a sivatagban, több elszánt és érdekes, sőt híres személyiség, kémkedés és csempészet, valamint világpolitika. A film elején pedig ki lehetne írni, hogy megtörtént eseményeken alapul. A valós folyamatok rekonstruálása persze nem könnyű, Izrael a stratégiai kétértelműség alapján a mai napig – számos elszólás vagy beismerésnek tűnő nyilatkozat ellenére – hivatalosan sem megerősíteni, sem cáfolni nem hajlandó, hogy van atombombája. Ráadásul az izraeliek a nukleáris programjukat illetően eleinte az orruknál fogva vezették az amerikaiakat – derült ki a George Washington Egyetem Nemzetbiztonsági Levéltára által idén nyilvánosságra hozott, a titkosítás alól feloldott dokumentumokból.
Izraeli vezetők az állam 1948-as megalakulása óta – a holokauszt által formált „soha többé” ígérete alapján – az ország jövőjének biztosítékaként tekintenek a nukleáris projektre – írta a Foreign Policy amerikai külpolitikai folyóirat. Ennek szellemében az állítólag a nukleáris fegyver megszerzéséhez már-már megszállottan ragaszkodó David Ben-Gurion alapító-kormányfő valamikor az 1950-es évek derekán kezdeményezte Izrael nukleáris komplexumának létrehozását a Negev-sivatagban lévő Dimona település mellett, amikor még csak három hatalomnak, az USA-nak, a Szovjetuniónak és Nagy-Britanniának volt atomfegyvere.
Titok a titokban – kezdettől fogva így leplezték a létesítményt.
