Még ki sem hallgatták a NER-es sztárpapot, aki meztelenre vetkőztetett védenceit masszírozta a gyanú szerint

Lassú víz partot mos – talán ez a mondás írja le a legpontosabban, mi történik, amikor kiderül, hogy egy egyházi személy kiskorúakkal szemben szeméremsértő módon viselkedett. A botrányokat rendszerint nagy médiazaj kíséri, és ma már a gyanúba kerültek felfüggesztése is rutinszerűen megtörténik, de hiába: az egyházi és világi eljárások eredményét többnyire lehetetlen kideríteni. A HVG a közelmúlt botrányos ügyeiről kérdezte az illetékes szerveket.

Még ki sem hallgatták a NER-es sztárpapot, aki meztelenre vetkőztetett védenceit masszírozta a gyanú szerint

A kegyelmi botrány óta sorra érkeztek hírek arról, hogy különböző egyházi személyek státuszukkal visszaélve országszerte zaklattak fiatalokat. Egy pannonhalmi apáca például még közös tetoválást is csináltatott azzal a diákkal, akivel „különösen bizalmas kapcsolatot alakított ki” ( lámpaoltás után is gyakran felkereste). Egy kiskunfélegyházi plébános pedig 14 éven aluliakat ronthatott meg, akiket a gyanú szerint ajándékokkal és kedvességekkel csalt magához.

Amikor napvilágra kerül egy-egy megbotránkoztató ügy, jellemzően hatalmas médiavisszhang követi. Ennek és a Vatikán szigorú fellépésének is szerepe lehetett abban, hogy az utóbbi időben az egyházmegyék, szerzetesrendek igyekeztek gyorsan lépni: felfüggesztették a gyanúba került egyházi alkalmazottat (papot, apácát vagy például civil tanárt).

A további eljárások azonban már a nyilvánosság kizárásával, háttérben folytatódnak.

Így van ez akkor is, amikor az ügy a feljelentések nyomán átkerül a világi hatóságokhoz, a rendőrséghez, majd az igazságszolgáltatáshoz. A HVG összegyűjtötte az elmúlt időszakban nyilvánosságot látott eseteket, és megkérdezte az illetékeseket, hol tart az ügy hónapokkal később. Tömör, kiábrándító válaszokat kaptunk.

Még ki sem hallgatták

A legmeglepőbb talán, ahogy a zuglói Kassai téri templom plébánosának ügye áll.