Januári pocsolyák és szürkeség – és azok értelmezési tartománya a közös listától a kijárási korlátozáson és a klímahelyzeten át a Kádár-nosztalgiáig. El sem hiszik, mi mindent bele nem láthatnak egy év eleji közéleti és közérzeti időjárás-jelentésbe.
Szutyok, szürke, latyakos. Az ember kedve is elmegy tőle. Depresszív, lehangoló… hogy mi? Nem, nem! Félreérti, nem az ellenzéki összefogás lelkesedését akarom ezzel rombolni.
Tudom, az lenne a feladat, hogy mindenhol erről írjunk, ezt reklámozzuk, és nem azért mondom, hogy ez egy ócska, locspocs idő, hogy ezzel is a #köztársaságpártiak közöslistás egyesülését fékezzem. Főleg nem azért említettem a kellemetlen időjárást, hogy a Velejéig Rothadt Rezsim Dicsőséges Leváltását Garantáló Előválasztáson szabotáljam a részvételt. Elnézést! Rossz az idő, de nem azért mondom. Legyen petíció is!
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
