Szeretettel Brüsszelből: Az apácák mutatnak példát a gazdasági válság idején

Hazajön az ember a szupermarketből, és kezdi kipakolni a megvásárolt árukat. Azon a megütközésen már túltette magát, hogy a pénztárnál megint többet fizetett a szokásosnál, mert hát az ukrajnai háború és az energiaválság miatt Belgiumban is alaposan megnőttek a megélhetési költségek. Aztán ahogy végigböngészi a pénztárnál kapott blokkot, elégedetten nyugtázza, hogy akad azért olyan termék, aminek nem ment fel az ára.

Ez az öröm csak addig tart, amíg a vevő el nem olvassa, hogy mit is ír a gyártó cég az ilyen árucikk csomagolásán.

Ekkor kezdi megérteni, mi is az a „zsugorfláció”, amiről manapság egyre többet írnak a belga lapok. Ez az a gonosz kis trükk, amivel mind több élelmiszeripari cég él manapság: ugyanannyit fizetsz, mint eddig, és közben nem veszed észre, hogy a dobozban az eddiginél kisebb adag van. Szinte mindennapos dolog például olyan előrecsomagolt felvágottat látni a pulton, amibe – az addigi árat megtartva – a szokásos 100 gramm sonka vagy szalámi helyett csak 80 grammot csomagoltak.

Ritka fájdalmas feladat kitörni a spirálból, amikor az árak és a bérek egyszerre lőnek ki

Ár-bér spirál felé sodródik a világ és Magyarország is, vagy már épp ott is van - figyelmeztetnek egyre gyakrabban. Amikor a növekvő bérek és az elszálló árak egymást húzzák, az egy különleges időszak a gazdaságban, és olyan, amire nehéz jó megoldást találni. Ennek a hátterét járjuk körbe a közgazdasági elméleteket bemutató cikksorozatunk mostani részében.