Ha Orbán túléli az inflációt, túlélhet mindent
8 perc
2022.06.24. 09:30
Az inflációs válságban már aligha állják meg a helyüket a falra festett ördögök – éppen ezért jön kapóra, hogy a kormány 12 év alatt kiirtotta azokat a demokratikus reakciókat a társadalomból, amelyek megbuktatnának egy kormányt krízis idején. Hiába tehát a szorult helyzet: cselekvőképes választók, alternatívát jelentő ellenzék és tökösebb EU nélkül Orbán megerősödött, mintsem bukott politikusként állhat a válság végén.
12 éve latolgatja a politikai sajtó: vajon melyik lesz az a válság, amelybe belebukik az Orbán-rezsim?
Eddig ugyan egyszer sem találta el, ettől függetlenül a kérdést nem azért szereti feltenni az újságírószakma, mert minden erejével a rendszerváltásért dolgozna, hanem demokratikus kötelességből: a politikai krízisek sajátossága, hogy próbatétel elé állítják a mindenkori vezetést, hagyományosan pedig ezek a pillanatok vezetnek a leggyakrabban kormányváltáshoz.
Mármint demokráciákban, ahol a politika alapvetően nem része a mindennapoknak: ha jól érzik magukat az emberek a rendszerben, megtartják, ha nem, hát elűzik az inkumbens elitet. Magyarországon éppen ezért lett nehéz az elmúlt években objektívan megítélni a politikai válságok súlyát: a médiaszabadság és a fékek és ellensúlyok rendszerének módszeres leépítésével a szőnyeg alá söpörte a kormány a népi elszámoltatás lehetőségét (de tegyük hozzá, hogy az ellenzék is túl gyenge, így sokan nem látják az alternatívát Orbánnal szemben – a szerk).
A mostani inflációs nyomás azonban valóban más, mint az összes eddigi a NER-ben – mégis, a kilátások szinte megegyeznek a korábbiakkal.
Miben más a mostani válság?
A második, harmadik és negyedik Orbán-kormánynak alapvetően kétféle válsággal kellett szembenéznie. Ezekben közös mozzanat volt, hogy a kormány stabilitása nem feltétlen a kríziskezelésen, mintsem a kríziskommunikáción múlott, illetve a Covid kivételével egyik sem veszélyeztette a lakosság mindennapi életét.