Abu-Dzabi érdeklődik a Magyarországról Lázárék által kiengedett, rejtélyes múltú Klimt-kép iránt
Megdöbbentő részletek derülnek ki Alfred Weidinger osztrák művészettörténésznek a kép történetét felkutató tanulmányából.
Boris Johnson távozása az Egyesült Királyság kormányfői pozíciójából senki sem érhetett meglepetésként. Miniszterelnökségét kezdetektől fogva olyan botrányok rázták meg, amelyek mindegyike azonnal bukást hozott volna elődei közül bármelyikre. A Brexit-folyamat utolsó szakaszában a parlament felfüggesztése, melyet a brit legfelsőbb bíróság utólag törvénytelennek minősített és amellyel kínos helyzetbe rángatta bele a királynőt, a miniszterelnöki rezidencia felújítása körüli pénzügyi elszámolási ellentmondások, a Covid-partik sorozata, amit saját kormánya által létrehozott törvények megszegését jelentették és pénzbüntetés is hozott számára, a sorozatos hazugságok, amikkel a parlamentet és a saját munkatársait is félrevezette, fokozatosan döntötte romba a brit politikai közéletet és saját karrierjét.
Johnsont vitathatatlanul karizmatikus vezető volt, amit az elmúlt másfél évtizedben londoni polgármesterként, majd a nagypolitikában a Brexit folyamat élharcosaként, később a külügyminiszteri majd a miniszterelnöki pozícióban kamatoztatott. Sokan politikai zsonglőrnek tartották, aki képes volt összefogni a szétesésben lévő Brexit-tábort, és évtizedek óta nem látott választási győzelemmel biztos többséghez juttatni a válságból válságba evickélő Konzervatív Pártot.
