Szél Dávid: Sokan nem tudják, mikor bántalmazzák a gyereket
7 perc
2022.08.01. 15:30
Legtöbben szülőként nem látjuk magunkat bántalmazónak, de vajon biztos, hogy nem vagyunk azok? Hol húzódik a határ? És ha mégis annak bizonyulunk, mit tegyünk, hogyan kérjünk segítséget, hogy gyermekünk ne örökítse majd tovább a pusztító viselkedést?
Gyermekbántalmazás. Muszáj egyértelműnek lenni. Mégpedig rögtön az elején.
Az 1997. évi XXXI. törvény (a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról) 6. § (5) így fogalmaz: „A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal –, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.”
Az ember ezt elolvassa, megérti, persze-persze, ilyet én sosem tennék, nem kínzom a gyerekemet, nem vagyok vele kegyetlen, félre is teszem a törvénycikkelyt, megnyugszom, hogy én aztán nem vagyok bántalmazó.
A testi fenyítésen viszont jó eséllyel átugrik a szemem.