Révész Sándor: A kivágott nyelvek országa

A nyelvvizsga-erőlködésnek beszarás lett a vége. Így szokott ez lenni. Akaratelvű, magyarul voluntarista kormányok úgy próbálják a működésük természetéből következő minőségromlást ellensúlyozni, hogy parancsba adják a fejlődést egy-két jól hivatkozható területen.

Félrerúgták mindazt (a nem eleget, de mégis valamit), amit a nyelvoktatás (meg az informatikai kultúra, a szegregációs csökkentése, a tanszabadság bővítése, a korszerű, kreativitásközpontú, inkluzív pedagógia) érdekében elődeik megtettek; mindent elkövettek annak érdekében, hogy minél kevesebben járjanak távlatosabb tudást, jobb nyelvi képzést adó (például ötévfolyamos) középiskolákba, aztán kikiáltották, hogy nyelvvizsga nélkül senki nem juthat be a felsőoktatásba. Eljött az igazság pillanata, nemcsak az vált tarthatatlanná, amit meghirdettek, hanem az is, ami már adott volt: most már nem hogy a felvételhez, a diplomához sem kell nyelvvizsga.

Nem azzal van a baj, hogy ezt nem követelik meg, hanem azzal, amiért ezt nem áll módjukban megkövetelni: a nyelvoktatás súlyával és színvonalával az állami oktatás valamennyi szintjén.

Az oktatáspolitika kudarcát ismeri be a kormány a nyelvvizsga-követelmény eltörlésével

Sokan mondhatnak le az idegennyelv-tanulásról azután, hogy a kormány eltörölte a felvételihez és diplomához kötelező nyelvvizsgát. A Nyelviskolák Szakmai Egyesületének elnöke szerint az érintettek most örülnek, pedig ők lesznek a helyzet igazi kárvallottjai. Egy másik angoltanár is arról beszélt, nem így kellett volna kezelni azt a helyzetet, hogy az oktatás tömegével nem tudja felkészíteni a gyerekeket egy nyelvvizsgára.