Hogy vagytok, kérdezik, és máris indulhat a vérre menő politizálás a családban

Apám más politikai nézeteket vall, mint én. Ezzel semmi probléma nincsen, hiszen más generáció vagyunk, másképpen nőttünk fel, és korunkból adódóan is eltérnek a prioritásaink az életünk­ben. Bár egy család vagyunk, egy ideje mégis más társadalmi réteghez tartozunk: aktív életszaka­szában apa munkásember volt, most kisnyugdí­jas, én pedig feltörekvő értelmiségi. Különböző aspektusból nézünk a politikára.

Amikor a sak­kasztal mellett szóba kerül a közélet, óhatatlanul kifejezzük tetszésünket vagy nemtetszésünket a hatalom ügyködéseivel kapcsolatban, és az is előfordul, hogy vitába keveredünk, mert más­képp látjuk a dolgokat. Ezt a vitát széles körű tá­jékozottság alapozza meg, és kifinomult érvelés­sel fejtjük ki a véleményünket, ami igen építő, is­mereteket bővítő, roppant kielégítő társas in­terakció.

Sohasem alkalmazunk lekicsinylő, ítél­kező, agresszív kommunikációt, és nem akarjuk mindenáron meggyőzni egymást. Apám bölcs de­rűvel fogadja el, hogy másképpen gondolom, mint ő, és nem akar mindenáron meggyőzni. Büszke rám, hogy kreatívan gondolkodom, és ügyesen érvelek az igazam mellett. Ábrándjaim­ban ilyennek képzelem a családon belüli politikai beszélgetéseket. De a realitásban egyáltalán nem így történnek.