„Úgy néztek rám a kollégák, mint a véres rongyra" – a tanárok között is széthúzás van a tüntetések miatt

„Az iskola vezetősége nagyon leragadt gondolkodású, amit mondanak fentről az számukra szent. A kollégák között megy ugyan a panaszkodás, de senki nem mond ellent, nem tüntet, nem áll be a polgári engedetlenkedők közé”

– mondja egy borsodi kistelepülés angoltanára, amikor arról kérdezzük, támogatják-e a tanárok a tiltakozó akcióit.  Amikor tavasszal ő egyedül sztrájkolt, „úgy néztek rám a kollégák, mint a véres rongyra, mert velük szúrok ki, ugyanis nekik kellett bemenni az órákra helyettem”.

Ráadásul – teszi hozzá a pedagógus – a legtöbben úgy gondolják, hogy az ilyen, egymástól elszigetelt tiltakozásoknak nem sok értelme van. „Ha bezárna az iskola egy pár hétre, mondjuk, azt már mindenki megérezné. De így, hogy be tudják hozni a családok a gyerekeket napközben – legfeljebb nem tanórának hívjuk, hanem megőrzésnek, ami itt folyik –, az az ittenieknek teljesen mindegy, nem is érzékelnének változást” – teszi hozzá.

Hasonló véleményen vannak más, általunk megkérdezett kistelepülési iskolák pedagógusai is. A legtöbb forrásunk azt mondta, kollégái nem vállalják a nyilvános tiltakozást, legfeljebb a tanáriban megy a morgolódás.