2015-ben ijesztően bezárkózónak és rémisztően megosztottnak találja egykori hazáját a Magyarországon született amerikai író-újságíró, aki szakmabeliként és diplomatafeleségként a világ sok jelentős politikusával találkozott. Régről ismeri, annak idején vacsorát is adott Orbán Viktornak, aki most már nem kívánt vele találkozni - meséli Kati Marton. HVG-portré.
– Életét, mint írta, Raoul Wallenberg változtatta meg. Hogy lehetséges ez, hiszen eltűnt vagy már nem is élt, mire ön megszületett?
– Neki köszönhetem, hogy ráleltem a hivatásomra, és megtaláltam a gyökereimet. Az életéről írtam az első könyvemet, és amikor anyagot gyűjtöttem hozzá, egy budapesti hölgy, akit Wallenberg jóvoltából nem vittek el Auschwitzba, egyszer csak kibökte: „Sajnos Raoul a te nagyszüleidet már nem tudta megmenteni.” Így jutott tudomásomra, hogy anyám szülei nem az ostrom alatt haltak meg, hanem koncentrációs táborban. A családban sohasem beszéltek arról, hogy anyám Neumann-nak született, és apám hamis papírokkal vészelte át a nyilas korszakot. Minket katolikusnak neveltek.
– Családtörténetének megismerése változtatott az identitásán, hitén?
– Nem vagyok vallásos, a kevert gyökereinkre azonban már a lányom meg a fiam is nagyon büszke. Prágában együtt kerestük fel dédnagyapám sírját, aki 1918-ig ott volt rabbi. Neki még megadatott, ami a leszármazottainak már nem, hogy áttelepülése után sikeres életet teremtsen. A vívásban olimpikon apám például hiába szerzett még doktorátust is, Magyarországon börtön lett az osztályrésze.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
