Az utóbbi évtized egyik leggyakrabban emlegetett politikai fogalma a populizmus volt, ami nem meglepő annak fényében, hogy a populisták komoly politikai sikereket értek el a 2010-es években, alapjaiban forgatva fel ezzel a korábbi politizálás keretrendszerét. Egyesek szerint azonban a populizmus a 2010-es évek végére veszített lendületéből, többek között azért, mert a populistákkal szembenálló elit részben integrálta az identitásalapú, kirekesztésre hajlamos populizmus megközelítésmódját és narratíváit – elég csak a bevándorlás kapcsán megváltozott európai szemléletre gondolni.
Korai lenne azonban temetni a posztmodern kor populizmusát, hiszen nemcsak a mérsékelt erők adaptálnak elemeket a populistáktól, hanem a túloldalt is zajlik egy evolúció: a populisták egy része jó ideje azzal igyekszik politikai előnyökhöz jutni, hogy a populizmust technokrata diskurzussal és cselekvési logikával ötvözik.