Helyek, amelyek már nincsenek – Derenk, a vadaskertté tett lengyel falu

A szlovákiai Jablonca és a magyarországi Szögliget között elterülő erdős részen néhány romos épület és egy kápolna hirdeti, hogy egykoron itt emberek laktak, a települést pedig Derenknek nevezték. Ez a falu a Trianon utáni Magyarország egyetlen lengyel helysége volt, majd aztán 1943-ban lerombolták, lakóit pedig a környék más falvaiba telepítették át. De mi is történt Derenkkel, és eleve mit kerestek ott a lengyelek?

Derenknek már a középkori oklevelekben is van nyoma, ám ekkor még egy magyarok lakta településről van szó, egy XV. századi oklevél Derynként említi, és arról tájékoztat, hogy 23 jobbágy lakja, a falu földesurai között a Bebek, a Csáky és az Esterházy família tagjait is megtaláljuk, ám a lakosságot elvitte az országot letaroló egyik utolsó nagy pestisjárvány 1710-ben.

A megüresedett települést a Tátrából leereszkedő hegyi szlávokkal, a gorálokkal népesítették be újra. A gorálokról a szlovákok és a lengyelek is úgy tartják, hogy a rokonaik, és mindkét nemzet nacionalistább tagjai úgy vélik, hogy a gorál nyelv az valójában a szlováknak, vagy éppenséggel a lengyelnek egy távoli dialektusa. A legvadabb elméletet egyébként a gorálokról a nácik kreálták, akik a második világháborúban, Lengyelország megszállását követően kitalálták, hogy a gorálok valójában elszlávosodott németek, és Goralenvolknak kezdték őket nevezni, ami inkább bosszantotta semmint késztette helyeslésre a gorálokat.

Ezektől a tutajozással, gyakran csempészéssel foglalkozó hegyi népektől a haramiamagatartás sem állt távol, legalábbis a XVIII. századi meghatározó történetíró, Bél Mátyás így írt a derenki új jövevényekről: