Koncz Zsuzsa: A szó veszélyes fegyver, és elsülhet visszafelé is
12 perc
2022.11.24. 09:33
A jogi pályáról egyebek közt azért tanácsolták el, mert már egyetemistaként túl ismert volt. Az igazságérzete azonban ma is megvan, keserűen tapasztalja, hogy ma bunkónak lenni menő, hogy értelmetlen háború folyik a szomszédban, vagy hogy „ismert erdei körök” szerint kitiltották a közmédiából. Pont 60 éve kezdte a pályát, ezt egy különleges albummal ünnepli, amelynek címe és üzenete is: Te szeress legalább. Interjú.
hvg360: Ezúttal nem egy szokásos és nem is egy best of albumot adott ki, hanem tulajdonképpen egy különleges remix-összeállítást. Egy most kifejlesztett szoftverrel a régi dalai kaptak új zenei köntöst. Mit kell tudni a Te szeress legalább című lemezről.
Koncz Zsuzsa: 1962-ben volt az első Ki mit tud, ahol gimis osztálytársammal, Gergely Ágival elénekeltük a Gézengúz című dalt, amelytől egy fél ország megjegyezett magának bennünket: mi lettünk a „két gézengúz”. Egy újságíró tavasszal szembesített azzal, hogy ennek idén pont 60 éve. Én ezt akkor még elengedtem a fülem mellett.
Később barátaim is figyelmeztettek, születtek tervek is, hogy hogyan is lehetne megünnepelni ezt, végül Závodi Gábor producer-billentyűs barátom világosított fel, hogy létezik egy szoftver, amivel leválasztható korabeli felvételekről az énekszólam, és meggyőzött, hogy csináljunk az évfordulóra ezzel a technikával egy lemezt. Ez izgalmasnak tűnt, és az is lett, mert időről időre úgy éreztem, mintha régész lennék a saját archívumomban: pici darabokból raktuk össze újra a dalokat.
hvg360: Koncz Zsuzsáról van egy olyan képe az embereknek, hogy olyan politizáló típus. Miközben, ha megnézzük a dalokat, nincs is bennük direkt politizálás. Most akkor politizál a dalaival, vagy sem?
K. Zs.: Szerintem sincs bennük direkt politizálás. De az igaz, hogy a dalaim a kezdetektől arról szóltak, amit a szerzőim – főleg Bródy János –, és én gondoltunk erről a világról. Hogy én ezt helyesnek találtam, arról nyilván tehet az általános érdeklődésem.
Nem véletlenül jelentkeztem – egyébként már országosan ismert énekesként – annak idején jogi egyetemre. Akkor még józan paraszti ésszel azt hittem, hogy majd igazságot szolgáltathatok azoknak, akiket sérelem ért. Érdekes és tanulságos volt az az időszak, de két és fél év után feladtam.
Mondjuk ebben közrejátszott egy szigorú tanszékvezető is, aki azt mondta, hogy „kislány, maga már olyan híres, ne járjon többé ide!”. Meg az is, amikor bevittek minket a Parlamentbe. Amit ott láttam, kifejezetten lelombozott. Rájöttem, hogy ez a jogi pálya feltehetően nem arról szól, amit én addig gondoltam. Ha még mindig beviszik a Parlamentbe a joghallgatókat, azt hiszem nekik sem túl nagy élmény, amit ott most láthatnak.
hvg360: Ez a jogászi gondolkodás, igazságkeresés még mindig megvan önben?
K. Zs.: Keresem, nagyjából, mint régen, de csak elvétve van „rés a rendszeren”, és a „menekülési útvonal” egyre kevesebb, a fake news egyre több.