Süddeutsche-kommentár Magyarországról: Most már aztán elég!
Brüsszel és Budapest vitájából alighanem az a legfontosabb tanulság, hogy a politikában is vannak üzleti modellek, amelyek jól működnek. Egészen addig, amíg hitelez a bank.
Végre szembeszáll a Bizottság a destruktív magyar kormánnyal, bár még nem tudni, ki nevet a végén – írja a legnagyobb német lap brüsszeli tudósítója. Hubert Wetzel emlékeztet arra, hogy Brüsszel milliárdok visszatartását javasolja, mert a budapesti erős ember úgy viselkedik, mint egy nepotista autokrata, nem pedig úgy, mint az egyik tagállam kormányfője.
Orbánnak ugyanakkor feltehetőleg édes mindegy, mint gondolnak von der Leyenék róla és a hozzáállásáról, mivel, hogy jön-e a pénz, azt többi tag dönti el. Ha sikerül összehoznia blokkoló kisebbséget, ami egyáltalán nem kizárt, akkor nincs gond. Ám a hetek óta tartó kemény birkózásból már most le lehet vonni több következtetést is:
1. Az EU végrehajtó testülete végre összeszedte a bátorságát, hogy megmutassa a magyar vezetőnek: ami sok, az sok. A politikus évek óta úgy kezeli az Uniót, mint valami nem szeretem bankalkalmazottat, akinek mindössze az a dolga, hogy kiadja a kért összeget a kis ablakon, de egyébként ne beszéljen bele abba, hogy a másik mire költi. Pedig hát itt a nyugati polgárok adóbefizetéseiről van szó, amelyek a korrupció folytán Orbán családjának és barátainak számláin kötnek ki.
Továbbá nagyon is van köze az EU-nak a dologhoz, amikor Orbán odahaza mindent támad és rombol, ami egy korszerű európai demokrácia alapját képezi: a jogállamot, a független igazságszolgáltatást, a szabad sajtót és a politikai vetélytársakat. Sokat a Bizottság nem tehet, de nem kell az efféle üzelmeket még vastagon meg is finanszíroznia. Csak sokáig tartott, amíg Brüsszel eljutott a felismerésig.