Száz évvel ezelőtt, 1922. december 30-án jött létre a világ legnagyobb állama, a Szovjetunió. Legnagyobb része, Oroszország addig is a legnagyobb volt, de ekkor még nagyobb lett. Később annál is nagyobb. Egy vesztes, szétdúlt, ezer sebből vérző állam indult el azon az úton, amelyen a világ (majdnem) legerősebb nagyhatalmává vált. Egy új, minden addigitól teljesen különböző társadalmi-gazdasági rendszer prototípusa lett, mely fénykorában dicsőségesnek és elpusztíthatatlannak látszott, aztán fenntarthatatlannak és követésre legkevésbé sem méltónak bizonyult.
„Szövetségbe forrt szabad köztársaságok, a nagy Oroszország kovácsolta frigy..."
(A Szovjetunió himnusza)
Oroszország az első világháború győztes oldalán volt az egyetlen vesztes. A világháborút számos helyi polgárháború, forradalom, vérengzés követte. Ezek közül a legnagyobb, legvéresebb és legmocskosabb az összeomlott orosz birodalom területén dúlt. Semmilyen megbízható adat nincs arra nézve, hány millió áldozatot követeltek a harcok. Van olyan történész, aki úgy becsüli, hogy a polgárháború, a forradalom, a bolsevik rendszer stabilizálása 13 millió áldozatot követelt. A becslések bizonytalanságát jelzi, hogy a bolsevikok által kivégzett – tehát nem a harcokban elesett – doni és kubányi kozákok számát egyes történészek néhány tízezerre, mások félmillióra teszik.
A hatalmas országban a bolsevikok, a cár hívei, a polgári forradalom hívei, a bolsevikokkal szemben álló szocialisták különböző csoportjai és külföldi intervenciós csapatok egyaránt jelen voltak, harcoltak, öltek, terrort és ellenterrort gyakoroltak, vörös és fehér pogromokat rendeztek.
Oroszországban és a cári birodalomhoz kötött területeken 1917-ben megalakultak a munkástanácsok, a katonatanácsok, vagyis a szovjetek, amelyek az 1917 októberében végrehajtott fegyveres puccs – a polgári forradalom után felállt ideiglenes kormány elűzése – után a főhatalmat gyakorolták, és gyakorlatilag a centralizált bolsevik párt eszközeivé váltak.
A bolsevikok nélküli szovjetek jelszavával fellépő kronstadti matrózok lázadását 1921 márciusában kegyetlenül leverték.
1918-ban kiépült a bolsevik állambiztonsági szolgálat hatalmas szervezete, a Cseka, amely 1921-ben már kétszázezer fős állománnyal tevékenykedett. 1918-tól egymást követték a nagy letartóztatási hullámok. A cári Oroszországtól örökölt kényszermunkatáborok, a katorgák mellé felépült az első hatalmas, új „bolsevik típusú” büntetőtábor a Szoloveckij-szigetek térségében, ahol összetalálkoztak a cári rendszer hívei, a liberális demokraták, a „másképp szocialista” eszerek és mensevikek, valamint az apolitikus, de vesztükre tehetős, kuláknak elkeresztelt parasztok. 1922-ben megrendezték az első nagy, demonstratív és konstrukciós politikai pert a szociálforradalmárok (az eszerek) vezetői ellen.
1995 júliusában a boszniai szerb hadsereg minden korábbinál súlyosabb háborús bűncselekményt követett el: Ratko Mladics szerb főparancsnok katonái több mint nyolcezer bosnyák férfit és fiút öltek meg.
A miniszterelnök már a következő kormány kontójára osztogat.
Olyan kaliberű koncertet adtak, amiről regényt lehetne írni.
