„Nem marad más, mint a végső kényszerítő eszköz, a munkabeszüntetés” – üzente januárban az iskolákban és óvodákban dolgozóknak az egyik legnagyobb pedagógus-szakszervezet. Akkor már három hónapja tartottak a sztrájktárgyalások a kormánnyal a tanárok óraszámának csökkentéséről és a béremelésről, de a találkozókról rendre csalódottan távoztak a szakszervezeti vezetők. Nem véletlenül: bár januártól a kormány megduplázta a „szakmai ágazati pótlékot”, az valójában még tízszázalékos fizetésemelést sem jelentett a pedagógusoknak.
A január végén tartott figyelmeztető sztrájk után a kormány gyorsan véget vetett a még elégséges szolgáltatásokról szóló vitáknak, és a járványhelyzetre hivatkozva rendeletben határozta meg, hogy a sztrájkolóknak pontosan hány tanítási órát, foglalkozást kell megtartaniuk – ezzel gyakorlatilag láthatatlanná tették a munkabeszüntetést. Februárban több neves budapesti és Pest megyei gimnázium tantestülete kezdett polgári engedetlenségi akcióba, egyszerűen megtagadva az órák megtartását. Példájukat országszerte több tucat iskolában követték.
Az ötödik Orbán-kormány megalakulása után kiderült: az általános és középiskolák új gazdája Pintér Sándor belügyminiszter lett, aki már a kinevezése előtt a „rend fenntartásának” és a teljesítményméréseknek a szükségességéről beszélt. Szeptemberben beigazolódott, hogy a tárcavezető erőből próbálja majd megoldani az oktatási rendszer problémáit: az újraindult tiltakozásokhoz polgári engedetlenségi akcióval csatlakozó tanárok közül többeket megfenyegetett a tankerületük, hogy ha megtagadják a munkát, az „alapot adhat a munkáltatói rendkívüli felmentésre”. Nem sokkal később felmentették pozíciójából a miskolci Herman Ottó Gimnázium igazgatóhelyettesét, majd öt tanárt küldtek el a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumból – köztük a Tanítanék Mozgalom egyik alapítóját, Törley Katalint –, novemberben három másik fővárosi gimnázium nyolc pedagógusának mondtak fel.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
