Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Putyinnak barátai lettek nyugaton, miután úgy állította be, hogy a hagyományos értékeket védelmezi. Nem csupán a biztonságra vagy a történelemre hivatkozva igyekszik bizonyítani az invázió jogosságát. Mind inkább azt sulykolja, hogy a „korlátozott katonai művelet” a kulturális háborúskodás része. Azaz flörtöl egy igen fontos választói réteggel a demokráciákban: a kulturális konzervatívokkal, akiket annyira taszít saját társadalmuk vélt dekadenciája, hogy vonzódnak az orosz elnök rendszeréhez, írja legújabb elemzésében Rahman.
Bizonyságul idézi, hogy Steve Bannont, Trump korábbi fő stratégiáját, aki a támadás előestéjén azt közölte: Putyin egyáltalán nem woke, egyenesen antiwoke. Tucker Carlson alighanem a volt elnök legbefolyásosabb tévés pártolójaként azt kérdezte a publikumtól, hogy Putyin vajon bármikor is rasszistának nevezte-e őt? Vagy megpróbálja-e kinyírni a kereszténységet?
