Dr. Jo Lewis: Mi jár a macskám fejében?
A sorozat előző részeit itt olvashatja. A könyvet ide kattintva megrendelheti a kiadótól. | A macska folyamatosan jelzi a szükségleteit, vágyait és érzéseit, nekünk pedig az a dolgunk, hogy rájöjjünk, mit akar a tudomásunkra hozni. Ahhoz, hogy valóban szót értsünk a kedvencünkkel, jó megfigyelőkké kell válnunk. Ezáltal meg tudjuk fejteni a testbeszédét, értelmezhetjük az általa kiadott hangokat, és felfedezhetjük vele a szaglás izgalmas világát.
Ha a pihenése közben tanulmányozzuk a cicánkat – a szemét, a farkát, a fülét és a bajszát –, világosan kiderül, milyen hangulatban van. Minden porcikája árulkodik valamiről. Ha felismerjük a jeleket, majd kirakjuk a részletekből a teljes képet, máris megértjük, mit közöl velünk a macskánk az adott pillanatban. Kezdjük azzal, hogy megfigyeljük, mikor és hogyan változik az egyes testrészeinek helyzete. Mindig az egész macskát nézzük, és a körülményeket is vegyük figyelembe. Ha ellentmondásos jeleket látunk, akkor a macska valószínűleg össze van zavarodva, bizonytalan, vagy egyszerre több érzelmet is átél.
Test
Feszült vagy laza a testtartása? Hátát ívbe hajlítva kihúzza magát, vagy oldalt fordul, hogy nagyobbnak tűnjön; vagy a hasát a padlóhoz szorítva lapul, esetleg a fejét behúzva a hátát felpúpozza? A talajon vannak a talpai, vagy lazán az égnek mereszti őket? Felfedi vagy elrejti a sérülékeny testrészeit (pl. a hasát)? A szőrét felborzolja, meg-megrándul a feszültségtől? Ne vonjunk le egyből következtetéseket: ha a macska mozdulatlanul tűri a simogatást, az jelezheti azt, hogy nyugodt és elégedett, de azt is, hogy dermedt a félelemtől, és a legszívesebben elrejtőzne.

AFP / Frank Fell / Robert Harding RF