Ligeti Zoltán fizikus: Ha otthon maradok, a közelébe sem érek szakmailag annak, ahol most tartok
15 perc
2023.11.01. 05:00
A kutatás élvonalában levő magyarok jelentős része úgy gondolja, hogy az ambícióikat nem tudják Magyarországon érvényesíteni - mondta a hvg360-nak adott interjúban Ligeti Zoltán elméleti fizikus. A Kaliforniai Egyetemen dolgozó tudós szerint ez nem csak pénzkérdés, itt inkább a szakmai lehetőségekről van szó. Ligeti - akit 20 évvel ezelőtt a Magyar Hírlap kiadványában az ország 50 legtehetségesebb fiataljának választottak - beszélt arról is, vannak még felfedezésre váró új dolgok, és nincs kizárva, hogy a világ a feje tetejére álljon valamitől. Számára a legnagyobb kérdés az, mi a sötét anyag. De mire lehet jó, ha ez kiderül?
hvg360: Kialakult egy vita Magyarországon arról, lehet-e büszkének lenni arra, hogy Karikó Katalin és Krausz Ferenc is Nobel-díjat kapott, hiszen több mint 30 éve nem dolgoznak Magyarországon. Karikó még dolgozott a szegedi laborban, ahonnan távozni kényszerült, és Amerikába ment, Krausz pedig már a doktoriját is Bécsben szerezte, majd a müncheni Max Planck Intézetben dolgozott. Ön, mint külföldön élő fizikus, mit gondol erről?
Ligeti Zoltán: Ez a vita nekem filozofikusnak tűnik. Úgy vagyok vele, hogy aki erre büszke akar lenni, az legyen, aki meg úgy gondolja, ez nem a magyarok büszkesége, az ne legyen.
Krausz Ferenc munkásságát nem nagyon ismertem korábban, Karikó Katalinról viszont olvastam, ő tényleg a sztereotípiák lebontásának példaképe. Majdhogynem kitalálni sem lehet jobbat.
Mindketten azt mondják, kiváló oktatásban részesültek, és nekem is hasonlóak a tapasztalataim. A kutatás élvonalában levő magyarok jelentős része – így ők is - úgy döntöttek, hogy az ambíciókat nem Magyarországon tudják érvényesíteni. És ez szerintem nem csak pénzkérdés, itt inkább a szakmai lehetőségekről van szó.
Én 89 őszén mentem el otthonról, pont akkor, mikor megkaptam a népköztársasági ösztöndíjat, amitől olyan gazdagnak éreztem magam, mint még soha korábban, de én is úgy érzem, hogy ha otthon maradtam volna, a közelébe sem érek szakmailag annak, ahol most tartok.
hvg360: Tényként el kell fogadni, hogy ha egy tudós nagyon magas szintre, akár a Nobel-díjig akar eljutni, annak el kell hagynia az országot? Krausz Ferenc például valóban azért ment Németországba, mert ott álltak rendelkezésre a lézerkutatáshoz szükséges, rendkívül drága eszközök.
L. Z.: Nem szeretnék általánosítani, mert aztán lehet, hogy jön valaki, és az egészre rácáfol. Én elméleti fizikus vagyok, nem foglalkozom olyannal, amihez sok pénzre vagy nagy számítógép clusterekre lenne szükség.
Egy szellemi légkör viszont kell hozzá, aminek része, hogy sokan jönnek szemináriumot tartani, így az új eredményeket nem csak cikkekből, vagy szakirodalomból lehet ismerni, hanem személyes beszélgetésekből is. Ez még egy magamfajta elméleti fizikusnak is nagyon fontos.
A kétezres évek elején egyébként egy másik, szintén külföldön kutató magyar tudóssal többször beszélgettünk arról, hogy ha mindketten hazamennénk, el tudnánk-e érni azt, hogy minden héten – akár csak Európából - jöjjön valaki 1-2 napra szemináriumokat tartani, beszélgetni. Ez komolyan befolyásolja a szellemi légkört, hogy folyamatos eszmecsere van úgymond a világgal, és nem csak házon belül beszélgetnek. Ez akkor nem tűnt lehetetlennek, de triviálisnak sem, és végül az egészből nem lett semmi.
hvg360: Nem próbálták hazacsábítani?
L. Z.: Korábban tartottam a kapcsolatot a magyar tudományos élettel, odáig tartott ez, hogy megírtam egy MTA doktori disszertációt és megvédtem azt.
hvg360: Politikai vagy tudományos okokból maradt kint?
L. Z.: Döntően tudományos okokból. Itt a Berkeleyben – a Kaliforniai Egyetemen – olyan izgalmas és inspiráló tudományos közeg van, amint nehéz reprodukálni. Az évek múlásával amúgy is egyre nehezebben váltanék, de nem is látok olyan helyet Európában, ahova jobban vágynék, mint ahol jelenleg vagyok, vagy ami többet tudna nyújtani ennél.