Budapest 150
A 150 éves fővárosról írt cikkeinket itt találja.
HVG: Horthy Miklós a forradalmak után megteremtette a „vörös rongyokba öltözött” Budapest, a „bűnös város” képét. Mennyire volt ez igaz, és mekkora társadalmi bázisa volt a főváros 1920-as „tetemre hívásának”?
Hatos Pál: Horthy valójában az addig is létezett, az első világháború nélkülözései nyomán felerősödött ellentétnek adott antiliberális ideológiai köntöst: az éhező város a vidéket okolta, mert nem kapott elég élelmiszert, a vidék parasztsága pedig a várost, mert iparcikkek helyett csak értéktelen pénzt kapott a terményeiért.
Kerületmustra című sorozatunkban a 150 éves Budapest kerületeit járjuk végig. A sorozat már megjelent részeit ide kattintva olvashatja el.
Budapesti fura szerzetek-cikkeinkben a főváros történetének különös alakjait mutatjuk. A sorozat többi részét ide kattintva olvashatja.
A bűnös város képe hamis, hiszen nem arról volt szó, hogy a lázadó Budapesttel a nyugodt vidék állt szemben a vesztes háború végén. Ellenkezőleg. 1918-ban a falvakban is tombolt az erőszak, az őszirózsás forradalom idején vidéken jobban összeomlott a közigazgatás, mint a fővárosban. Budapest bűnbaknak kellett.
HVG: Végül Horthyék maguk alá tudták gyűrni a fővárost?H. P.: Nem tudták, s talán nem is akarták megbüntetni. A Horthy-rendszernek is szüksége volt Budapestre.
A Bethlen István miniszterelnök által prioritásként kezelt ipari önellátás csak a fővárosra alapozva indulhatott el, az élelmiszeripar korábbi túlsúlya helyett a közel tízszeresére bővülő textilipar konjunktúrájával, a korszak vége felé az elektrotechnikai ipar külföldön is versenyképesnek bizonyuló üzemeivel.
