Imponáló, ahogy a lengyelek egyre inkább integrálják múltjuk minden szeletét, azokat is, amelyekről évtizedeken vagy akár évszázadokon át hallani sem akartak, mert zavarták az önmagukról kialakított képet.
A nemzeti mítosz egyszólamúságával vitatkozó történelmi polifónia ragyogó példája Magdalena Grzebalkowska riportkönyve, amely a második világháború utáni Lengyelország első heteit, hónapjait mutatja be a legkülönfélébb nézőpontokból, évek munkájával összegyűjtött visszaemlékezés- és interjúmorzsák alapján.
Az országot porig romboló háborúban rengetegen váltak egyszerre áldozattá és elkövetővé (vagy legalábbis cinkossá) – akár egyidejűleg is, de inkább annak megfelelően, ahogy fordult a kocka, változott, hogy éppen ki van „fent” és ki „lent”.