Már egészen korán érdekelni kezdte a politika és közélet, szülei pedig végignézették vele Ceaușescu kivégzését. Pukli Istvánnal közösen alapított pártjának megszűnése után sem csüggedt, új civil szerveződésbe kezdett. Az utóbbi időben különböző figyelemfelkeltő akciókkal rukkol elő: szovjet emlékműveket takart le, gumilövedéket tett Gyurcsány, cupákot Orbán háza elé. Több politikai párt is megkörnyékezte, azonban ő kitart amellett, hogy Magyarországon egyelőre nincsen olyan formáció, amely képes lenne változást hozni. Portré Keresztény Zoltánról.
„Egy igazi polgári figura, de azt is mondhatnám, hogy szent őrült.”
„Nem az a típusú vitázó, aki elmegy a személyeskedésig a győzelem érdekében. Eredeti ember.”
„Nem önfejű, de akaratos abban az értelemben, hogy amit el szeretne érni, azért megtesz mindent, és ha nem sikerül, akkor sem omlik össze.”
Így jellemezték röviden Keresztény Zoltán politikai aktivistát azok, akik közelebbről ismerik őt és tevékenységét. A 43 éves Keresztény az utóbbi időben főleg figyelemfelkeltő politikai akcióival került be a hírekbe, többek között marhavagonra emlékeztető kis vasútmodellt helyezett el Lázár János batidai vadászkastélya elé, miután az Horthyt méltatta, legutóbb pedig szovjet katonai egyenruhát vitt egy aktivista társával az uniós csúcsra induló Orbán Viktornak a Liszt Ferenc reptérre. Több társával kérelmet adtak be az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárához (ÁBTL), hogy megismerhessék, milyen titkos adatokat őriznek Nógrádi György biztonságpolitikai szakértőről és Ómolnár Miklósról, a Közép-Európai Sajtó- és Média Alapítványon (KESMA) belül a Ripost, a Bors és a Lokál című lapok felelőséről, a Story magazin egykori főszerkesztőjéről. Mivel mindkét személy tagadja, hogy közszereplő lenne, ezért Keresztény és társai bírósághoz fordultak. Nógrádival kapcsolatban már döntés is született, elsőfokon kimondták, hogy Nógrádi közszereplőnek minősül, ezért nincsen akadálya annak, hogy hozzáférhető legyen az ÁBTL-ben őrzött dokumentáció.
„Mézben fürödve nőttem fel” – meséli Keresztény, akinek méhészek voltak a szülei. Miskolcon járt külkereskedelmi iskolába, de az hamar eldőlt, hogy nem ebben az irányban fog továbbtanulni. A közélet, a politika mindig is érdekelte, egyik meghatározó gyerekkori élménye, amikor kilencévesen a szülei leültették a televízió elé, hogy megnézze Ceaușescu kivégzését.
„Közben édesapám folyamatosan magyarázta a helyzetet, a történelmet és az esemény jelentőségét. Nem volt egyáltalán traumatizáló élmény” – mondja.
„Diktatúraellenes családból jövök, a szüleim a rendszerváltást eufórikusan élték meg”
– teszi hozzá. Keresztény szerint talán innen is jön az az érzése, hogy a politikában részt kell venni. Ötödikes, amikor 1990 őszén a történelemtanára arra kérte az osztályt, hogy gyűjtsön be az utcáról választási plakátokat, az órán pedig majd megbeszélik azokat. „1990 tavaszáról is találtam plakátot, a híres „Elvtársak, vége” c. MDF-es választási plakátot, ami onnantól kezdve a falamon lógott, egészen az érettségiig” – emlékszik vissza Keresztény, akiből felnőttként Fidesz-szavazó lett, egészen 2010-ig.
Az érettségi után Kereszténynek "egyértelmű választás volt" a jogi kar, amit el is végzett, ám a diploma megszerzése után mégsem kezdett praktizálni, helyette ösztöndíjjal Amerikába ment, ahol tömegkommunikáció szakon újabb diplomával gazdagodott. „Mindig is szerettem volna magam kipróbálni külföldön, 2007-et írunk, amikor az Államokba mentem tanulni, amelyben nem kis szerepe volt az őszödi beszédnek és az azt követő utcai zavargásoknak. Nem láttam értelmét akkor ebben az országban maradni” – mondta Keresztény. Külföldi tanulmányévei alatt Barack Obama korábbi amerikai elnök 2008-as kampányát elemezte, majd ebből is írta szakdolgozatát.
Keresztény úgy látta, hogy 2010-ben óriási lehetőséget kapott Magyarország azzal, hogy ismét a Fidesz került kormányra, azonban azt mondja,
viszonylag hamar kiderült neki, hogy ez nem az a párt, amiben ő évekig hitt.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
