HVG: A kőszínházakban szerzett negatív tapasztalatai miatt önállósította magát, és váltott különféle vállalkozásokra?
Lengyel Tamás: Szerettem volna megválogatni a feladataimat, hogy ne kényszerítsenek rám olyasmit, amiben nem érzem jól magam. Az Eszenyi-időszak utolsó két-három évében olyanokat játszottam, amiket nem szerettem. Enikő buldózerszerű magatartása is elindította bennem a nyitottságot vállalkozásra.

Fogy a levegő, fogy a tér, fokozódik a versenyhelyzet, bele kell vetni magunkat a megélhetési versenybe.
HVG: A me too mozgalom farvizén borította ki többedmagával a vígszínházi szennyest, a hatalmi visszaéléseket. Korábban hiányzott hozzá a bátorság?
L. T.: A színházban folyamatosan alázatra nevelnek. Azt tanítják, hogy a színház, a művészet mindenek felett áll. Ettől aztán zavarban vagy, amikor határátlépéseket tapasztalsz. Egy cikk nyomán borult ki a bili, amiben Eszenyi két rendezőt hazugnak nevezett, tagadta, hogy tiszteletlenül viselkedett volna velük.
Szabad-e szeretni Eszenyi Enikőt? - tette fel a kérdést Járai Máté. Lengyel Tamás válaszolt
A Vígszínház éléről 2020-ben botrányok között távozó és most Kecskeméten rendező Eszenyi Enikőt a pesti színészei, alkalmazottai azzal vádolták, hogy rendszeresen megalázta őket. Az Eszenyi-ügynek, úgy tűnik, nincs vége, most két színész hozta nyilvánosságra a véleményét.
Az a 11 színész, köztük én is, aki részben miatta hagyta ott a Vígszínházat, úgy érezte, ha nem mondja el a saját tapasztalatait, akkor cinkos lesz egy bűncselekményben. Egyszer csak sárosnak, rossznak érzi magát az ember, ha hallgat arról, hogy másokat meghazudtolnak.