Nincs eladó a hentespult mögött. Tanácstalanul toporgunk, torkot köszörülünk, majd az orrunk alatt párszor köszönni próbálunk, hátha előkerül valaki. Aztán vert seregként elmegyünk a hűtőpulthoz, venni egy kis előrecsomagolt felvágottat. És majd szétrobbanunk. A stressz életünk elkerülhetetlen velejárója. Különösen nagy átok, ha nap mint nap ki vagyunk téve neki a munkahelyünkön. Fel sem lehet sorolni, hányféle helyzetben érhet bennünket stressz a munkahelyünkön is, legyünk akár beosztottak, akár felső vezetők, de akár még tulajdonosok is. Ha túlságosan puhák vagyunk, azon kapjuk magunkat, hogy valahogy minden feladat nálunk landol, jóval többet hagynak ránk a kollégáink, mint amennyi a munkaköri leírásunk, szerződésünk vagy akár csak a józan ész alapján racionális lenne. Ha túlságosan rámenősek vagyunk, pusmogni fognak mögöttünk, elkerülnek, nem kapunk segítséget. Ha vezetők vagyunk, a beosztottak szabotálhatják a kiadott feladatokat. És egyáltalán: mindenkit és folyamatosan nyomasztanak a határidők, a számonkérések, az eladási és a teljesítménykényszer.
